Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában

OBRCISÁNSZKY BORBÁLA A nesztorianus kereszténység utóélete Bevezetés A nesztorianizmus ókeresztény teológiai irányzat, amely a 43l-es ephezoszi, majd a 45l-es khalkédóni zsinat döntése nyomán ma is eretnekségnek számít. Megjelenése Nesztoriosz egykori konstantinápolyi pátriárkához kapcsolódik, aki nem ismerte el Krisztus két természetének elválaszthatatlanságát, s tagadta, hogy Mária istenszülő volt. Tanításai ellen Kürillosz alexandriai pátriárka lépett fel, aki az ephezoszi zsinaton győzelemre is vitte saját álláspontját, így Nesztoriosz híveit lassanként az egész KeletRómai Birodalomban üldözni kezdték. A nesztoriánusok ezért kelet felé - a perzsa Szászánida Birodalom területére - húzódtak, ahol nagy létszámú közösséget hoztak létre. Mivel azonban - a szászánida politika változásai nyomán - ottani tartózkodásuk sem volt mindig zavartalan, fokozatosan egyre keletebbre vándoroltak: még az ötödik század folyamán megjelentek Közép-Ázsiában, a hetedik században pedig elérték a kínai birodalmat, ahol a fiatal Tang-dinasztia türelemmel fogadott számos idegen eredetű vallást (buddhizmus, manicheizmus, zoroasztriánizmus). A nesztorianus egyházszervezet Kínában megerősödött, s a kereszténységet tovább terjesztette észak felé, a lovas nomád törzsek mongóliai szálláshelyeire, ahol néhány nomád uralkodó fölvette az új hitet. Nyugat-Európában sokáig semmit sem tudtak a nesztoriánusok sikeres keleti miszszióiról. Csak a keresztes hadjáratok korában vált ismertté János papkirály legendája, amelynek hősét a 12. századi krónikás, Freisingi Ottó már nesztorianus uralkodónak tekinti. A 13. században megnőtt a pápaság és a nyugat-európai uralkodók érdeklődése a nesztorianus kereszténység iránt: az ő kapcsolataikat, ismertségüket, a mongol udvarnál élvezett befolyásukat szerették volna saját hasznukra fordítani. Az 1241/42es közép-európai mongol invázió után követeket indítottak a mongol birodalom uralkodóihoz azzal a céllal, hogy szövetséget kössenek velük az iszlám terjeszkedése ellen. A követségek egyik eredményeként a pápaság tárgyalásokat kezdett a nesztorianus közösségekkel az egyházi unióról, sőt IV. Miklós pápa pátriárkának nevezte ki III. Márk Jaballahát. Az unió azonban mégsem vált valósággá, mert az iszlám újjáéledése végleg megrendítette a nesztoriánusok pozícióját a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Ugyanakkor a 14. század a belső-ázsiai keresztények számára is jelentős, ám több szempontból máig tisztázatlan változást hozott. Tanulmányomban azokra az elemekre helyeztem a hangsúlyt, amelyek még fehér foltnak számítanak a történeti-néprajzi kutatás számára. Belső-Azsiában