Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: A janzenizmus és a protestáns magyar lelkészértelmiség a 18. században
BERECZ ÁGNES A janzenizmus és a protestáns magyar lelkészértelmiség a 18. században A 17. századi katolikus megújulási mozgalmak egyike, a janzenizmus a teológiai szaktudományból született (még szűkebben: a kegyelem kérdése körül kialakult dogmatikai vitákból), és a gyakorlati hitélet megreformálásának igényével párosult. Radikális jellege szükségszerűen vezetett konfrontációkhoz, amelyek nem maradtak pusztán egyházi keretek között. A mozgalom Cornelius Jansenius (1585-1638) püspök nevének állít emlékezetet, aki Augustinus című posztumusz főművében 1 Ágoston kegyelemtanát kívánta a hit kérdésének fókuszába állítani. A híressé vált kötet lényegileg a következőket tartalmazza 2 : Az első rész Pelagius tanait ismerteti, részletesen bemutatja Ágoston és Pelagius polémiáját, végül a szemi-pelagianus tanokat tárgyalja és Ágostonnal cáfolja azokat (ezzel egyben Luis de Molina cooperatío-teológiáját is támadja, amely kísérletet tett a kegyelem és az emberi akarat összehangolására). - A második rész az emberi természet állapotával foglalkozik. Elveti azt a tételt, hogy az emberi intellektus a teológia tudományának adekvát eszköze lenne - Jansenius szerint elengedhetetlen az élő hit, az emberi szív lángra lobbant szeretete Teremtője iránt, amely mélyebb igazságokra vezetheti, mint az üres spekuláció. A továbbiakban a bűnbeesés utáni állapot nyomorúságát és gyalázatát tárgyalja, amelynek kiemelt szerepet tulajdonít, mivel mindenki ebbe az állapotba születik bele. A bűnbeesés Jansenius értelmezésében nem más, mint a szabadság rosszra való fordítása, és az a végzetes tévedés, hogy a szeretet - amelynek eredendően Istenre kellene irányulnia - a bűnbeesés következtében az Énre irányul és így (a céltévesztés miatt) szükségképpen tragédiába torkollik. Az embernek nincs többé szabadsága. - A harmadik rész a kegyelemről szól. A Jézus Krisztusban megjelent kegyelem Isten ajándéka, önmagában hatékony, az egyetlen lehetőség az üdvösségre. Hatékonyságának egyetlen előfeltétele az igaz bűnbánat és az, hogy az ember megtagadja a bűnt. Jansenius hangsúlyozza, hogy a megtérés, a bűnbánat és a hitben való állhatatosság nem az ember akaratának hatalmában áll; Isten adja annak, akinek akarja. Meggyőződése szerint Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának kegyelme nem „mindenkinek" adatik, csak a kiválasztottaknak. - Végül a mű epilógusa ismételten kiemeli, hogy a szerző nem új teológiai tanítást kívánt adni, hanem Ágoston gondolatait foglalta rendszerbe. Ez a rövid áttekintés is érzékelteti, hogy Jansenius felfogása tagadhatatlanul egybecseng a kálvini predesztinációval - ami nem meglepő, hiszen a reformáció is Ágoston
