Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

Mihálks Mihály-is, az Kolmár Jánossal, ügy Szakács János-is hitvány gaz Mártonnyal Pénzes Ferkó ismét az Major Mihállal, Két Száz Pálczát nyernek Szűcs Csizmaziával. (Szekfü 1756, 170. strófa) Huszár Ilonának Száz ötvent mondanak, Hogy Korbácsot adnak el hizott hátának Nagy részre ezeket Hajdúk el-osztának Rab háznál-Vadosfán rajta el-vágának. (Szekfü 1756 171. strófa) Szarka Eva nyelve, hogy meg-büntettessék, Rendeltetet néki, Sopronban vitessék, Ott az pillingérnél kötve álléttassék Es két száz Korbácssal négy szer csapattassék. (Szekfü 1756, 180. strófa) Pirka, Bognár, Németh, a' Mikó Sigával Lisics, Szarka, Garab, az Hatos Mihállal, Molnár, Kovács, és Pap, Dömötör Mártonnal, Verettek nagy, s-sirai ötven egy pálczákkal. (Szekfü 1756, 172. strófa) Illés Rusinka is, az Parti Sándorné Hogy Lehessen itten vitéz Kapitánné, Pár Pisztolt házátul hozván, ugy jelene; De mondatott néki pemetet készétne. (Szekfü 1756, 173. strófa) így Lustos peméttel Sánczbúl ő ki-mene, Kiáltya másoknak, mindenik ugy tenne, Pemetet ganéjban, s-Sárban meg-keverne, így az Pápistáknak ellensége lenne. (Szekfü 1756, 174. strófa) Ezen ötvent vágott az Hajudu Vadosfán, Mások példájára semmit el-nem hagyván, A' mint érdemiette, verettetek nyilván, Meg-fogatta többet nem jár Czigány tánzán. (Szekfü 1756, 175. strófa) Özvegy Kovács Jutka Száz husz ütéseket, Négy pénteken kellett szenvedni ezeket, Fogatta ö nagyon soha pemeteket Kézben nem vesz többül, átkozza mind őket. (Szekfü 1756, 181. strófa) Ally ide Fábri Gergel Vadosfai Pásztor Te voltál Vadosfán tanács adó fautor, Király Parancsollya, már többször Senior, Vadosfán nem lehetsz soha Prédikátor. (Szekfü 1756, 185. strófa) Le-huzatik rulad Superintendesség, Nem barátkozhatik veled a' Nemesség Sem veled nem tarthat közönséges népség, El-marad te rüled Vadosfai helység. (Szekfü 1756, 186. strófa) Emlékezzél mostan az admonitiora, Midőn Szolga-Biró küldetett házodra Nem tetzett felelni akkor szép szovokra Söt nagyobb kedved volt az boszu-állásra. (Szekfü 1756, 187. strófa) Te voltál az népnek hiv elöl-járója Szavadra hajtottak, mert példa adója Voltál Vadosfának Fő-Prédikátorja, Lehettél-is volna tanács meg-rontója. (Szekfü 1756 188. strófa) Az nép hozzád hajolt, mellette te voltál, Az tanács adással te igen forgottal, Vedd hasznát szavadnak, a' mit te mondottál, Meg-büntetett ISTEN, mert te el-pártoltál. (Szekfü 1756, 189. strófa) SS.