Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
222 (Hely nélkül, 1752. november 23. előtt), Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára, IV.A.l.b. 3. doboz, és Prot. XV. 1266-1267. 223 Mária Terézia utasítása Sopron vármegyének, Bécs, 1752. november 23. Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára, IV.A.l.b. 3. doboz, és Prot. XV. 1261-1263. 224 Fábri ekkor Ostffy Mihályt, Vitnyédi Józsefet, Chernél Lászlót, Káldy Mihályt és Mesterházy Lászlót nevezte meg védőiként. Memorandus superintendenti 98a. 225 Prot. XV. 1206-1209 és 1308-1310. 226 Memorandus superintendenti 98b. Ez uj Mandátumra Prédikátor Fábri Törvényes intésre költetett jelenni Keresztúri Várban magát statuálni, Az után pediglen áristomban lenni. (Szekfü 1756, 155. strófa) Ki-jött az azomban, hogy levél velejét Fábri coholta-ki, a' ki ez rabb népét Biztatta ne félne, de küldött levelét Nem ő subscribálta, nem irta-le nevét. (Szekfü 1756, 156. strófa) Nemes Horváth Adám Pennája föl-irta, A' mint az Conventben Fábritul hallotta Azért az Törvény szék a' mint tapasztalta, Ugy ezen két személyt meg-árestáltotta. (Szekfü 1756, 157. strófa) 227 Zichy Ferenc levele Mária Teréziának, Győr, 1753. január 12. Eccl. 227-228. 228 Pozsony, 1753. február 3. Eccl. 229. 225 Takács Katalin vallomása, Vadosfa, 1752. december 15. (9. tanú). Eccl. 224a-b. 230 Surányi János vallomása, Vadosfa, 1752. december 15. (1. tanú). Eccl. 222b. 231 Németh Adám vallomása, Totkeresztur, 1753. március 9. (1. tanú). Eccl. 233b. 232 Székely Pál vallomása, Totkeresztur, 1753. március 9. (2. tanú). Eccl. 234a. 233 Pozsony, 1753. március 8. Eccl. 231-232, illetve Prot. XV. 1539-1546. Vö. Payr 1894, 78-81. Az Törvényes széktől meg-tett Sententzia Királyhoz küldetik, hogy resolutioja Jönne ezekre-is, mert prédikátioja Gonosz volt ezeknél Luther tanittója. (Szekfü 1756, 158. strófa) Az Fölséges Udvar csudállya ez dolgot. Látván hogy Luther nép tett nagy gonosságot, Adhatna reájok kemény igasságot De kegyelme nyujtya az irgalmasságot. (Szekfü 1756, 159. strófa) Ez így olvastatott parancsolattyábúl Királynak le-küldött jó akarattyábúl, Hogy egyedül vagyon kegyes gratiábúl, Sententzia küldve Irgalmasságábúl. (Szekfü 1756, 160. strófa) 234 A fiatalember még a vizsgálatok idején, a várható büntetés elől megszökve, katonának állt és ebben az időben Itáliában állomásozott. Sopron vármegye jelentése a Helytartótanácsnak, Nemeskér, 1753. április 13. Püspöki Levéltár, Győr, Acta parochialia, XXXVIII. doboz, Vadosfa. Vö. Payr 1894, 81. 235 Radó László fél évet töltött a kapuvári börtönben, ekkor neje közbenjárására és 200 frt váltságdíj ellenében szabadult. Hamarosan meghalt. Payr 1894, 81. o. Világ meg-engedte Radó László éltét, Csak pénzel, tömlöczczel büntette meg-vétkét, De Isten Menyégbül bé-hunyatta szemét Mert Papot halálnak, adja, s-ugy az népét. (Szekfü 1756, 305. strófa) 236 végül Péterváradra kerültek s ott töltötték büntetésüket. Payr 1894, 81. o. Vö. Prot. XV. 1616-1618, 1679, 1681-1682. Prot. XVI. 28-29. Rosta Istók pedig a' Birkás Jankóval Tiz Esztendőt töknek raboskodásokkal, Péter-várott lesznek több illyes társokkal Mert ők Rosta Jánost verték durungjokkal. (Szekfü 1756, 169. strófa)
