Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

52 Vadosfa, 1751. augusztus 20. Fábri Gergely válasza Szöllősy Ádám főszolgabíró megintő levelén. Eccl. 407b. Másolata: Eccl. 412. 93 Payr is felteszi a kérdést: „ily végzetes pillanatokban hol késett az olyannyira megkeveredett nyájnak pásztora"? Válaszában azonban csak arra tér ki, hogy Fábri a verekedéstől akarja visszatartani híveit. Arról nem szól, hogy a prédikátornak mi köze volt a falu körbesáncolásához, a készülődéshez, vagyis az előzményekhez. Payr 1894, 59. o. Másutt mintegy gyávának tartja: „Úgy látszik maga is félt az összetűzéstől és nem mert jótállani hallgatóiért". Payr 1894, 57. o. 94 Például 1747-ben, amikor egy feljelentés miatt négy ügyvéddel és tizenöt tanúval Nemeskérre kellett mennie. „A sok költség meglett, baromfival nem győzvén, saját tehenemet is le kellett vágatnom, ekklezsiám semmi segítséggel nem levén." Payr 1894, 49. o. 95 „... amidőn a páli processio Vadosfára szándékozván menni, a vadosfai határnál Székely István lutheránus nemes ember lúháton kardosán és puskásán több társaikkal együtt megállétotta, ..." Vida János vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (1. tanú). Eccl. 7b. 96 „... protestantur contra violentiam, declarant se nulli molestiam facturos, ostentant sua rosaria, inermes se non pugnandi, sed orandi causa advenisse, identidem inclamant, sed frustra." Relatio la. 97 Dobsa Istvánná Sidanics Katalin vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (76. tanú). Eccl. 35a. 58 A szerző megjegyzése: „Három ezer, és több Pápisták, nem voltak még mind Vadosfánál egy csoportban akkor, hanem: lettek volna, ha, nem gátoltattak volna az Lutheristák által, igy köll érteni (hogy a Compositort ne hazuttolnák) némellyek már ott voltak, némellyek uttyokban, és ezek verettettek-meg, 's több féle képen esett dolgok, egyebek még akkor indultak helységekbül. Mások még oda haza voltak; halván pedig ezen zenebonás roszsz hirt, oda haza maradtak." Anno 1751, jegyzet a 9. strófához. 99 Anno 1751, 9-11. strófa. - Szekfü Pál a helyszínen járt ember tapasztalatával még azt is tudja, ki vitte elöl a körmeneti keresztet: Midőn ez Épület, István Király napra, El-készülve volna, Isten imádásra Öszve-jönnek itten lelki vigasságra Catholicus népek áhétatosságra. (Szekfü 1756, 11. strófa.) Szid, Páli, Beledi, Mihályi, s-Kereszturi Processiok érkezvén, elöl kopasz Thuri. Viszi az keresztéit, Papot nép kiséri, És Istent szivébül áldgya, és dicséri. (Szekfü 1756, 12. strófa.) Lobognak a Zászlók, línek szó nyujtatik, Mégyen Processio, Dob szó is hallatik; Nem gondollya senki, hogy ma meg-bontatik, Vadosfán Kápolna, itt meg nem nyittatik. (Szekfü 1756, 15. strófa.) 00 Németh István vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (2. tanú). Eccl. 9b. 01 A tanúk többeket említenek. Illés István: Pócza György vallomásában; Csáfordi Bálint: ifj. Kő Mihály vallomásában; Horváth György Vadosfáról, Kiss Imre és Nárai István Sebeházáról: Dobsa Istvánné Sidanics Katalin vallomása említi őket. Mindegyik vallomás: Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (13., 68. és 76. tanú). Eccl. 20a, 31b, 35b. 02 Németh István vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (2. tanú). Eccl. 9b. 03 Németh István vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (2. tanú). Eccl. 9b. 04 Status causae 20a, illetve Species facti 95b. A Species facti ugyanitt még azt is megemlíti, hogy a katolikusok közül többen hazaútban Zsebeházán és Tótkeresztúrott megálltak ebédelni, de berúgtak és összeverekedtek: „occasione vino liberalius indulgendo, finaliter inter se contendantibus verberatis et vulneratis". A Status causae erről nem ír, hiszen nem tartozott a vizsgálat tárgyához. Vö. Payr 1894, 56. A tanúvallomások szerint a „szekereken lévő durungos es vasvellás lutheránusság nagyon röhögvén kiáltottak: Ahá, áhá orcátlanok és gyalázatosak, visszamehettek." Németh István vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (2. tanú). Eccl. 10a. Ezt a gúnyolódást sok tanú megerősíti. Ezen tanács közben az több Processiok El-unván az várást, mivel strását állók Ellenkeznek vala, vannak Confussiók Viszsza térnek, mondván: ne legyünk bolondjok. (Szekfü 1756, 57. strófa.)