Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

bona és csata után hogy a durungokat magokkal visszavitték, azt is jól látta afatens, sőt közülök meg is szólétott eképpen, minek a durung már, hiszen nincsen ellenség, kire semmit sem feleltek." Kovács György vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (4. tanú). Eccl. 13a~b. Szent István „előtte való napon hallotta a fatens asszony sebeházi Kiss István szájábul ezen szókat, bár csak a mihályi és beledi szajha ebatta papjait keríthetnim a fejszim alá, lefosom az ebattákat, soha sem építenek több szarkafiszket, mert csak azoknak, nem különben páli és keresztúri plebánusoknak a kutya ebatta szajha papjainak a mestersige, hiszen lám elig kutyaóljok vagyon, azokban sem mennek holnapszámra is, mégis oda igyekeznek, ahová hivataljok nincsen." Szálai Istvánné Bendes Erzsébet vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (78. tanú). Eccl. 37b. 69 „... regvei korán érkezett Vadosfa alá, akkor tudniillik, midőn a strásákat Vadosfán kirendölte egy ember, parancsolván nekiek, hogy a kik Miháliak, azok Beled felé, Belediek pedig Miháli felé állának, hogy a pápisták meg ne esmérjék őket ..." Kovács Ferenc vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (25. tanú). Eccl. 23a. Összecseng ezzel a Vadosfai újság leírása is: Dühös szándékjokat hogy jobban el-rejtsék, Ruhákat cserélték, hogy egy se ismertessék, (Szekfü 1756, 109. strófa) 70 El-jövén hajnalban csákány, balta puska, Soknak az oldalán, villog az ő kardgya. Titkossan Luther nép igen öszve-futa, Mint ha Törököktől vitatnék Vadosfa. (Szekfü 1756, 33. strófa) Vadosfa láttatik szekerekkel körül, Senki békességgel se kívül, se belül, Nem járhat, s-nem mehet levél, s-passus nélkül, Senki meg nem mondgya, mi lészen ezekbúi. (Szekfü 1756, 30. strófa) Ez Vadosfa helység ma Várnak tétetik, Szekérbül Bástyája, s-ganéjjal rakatik, Föl-fegyverkezet nép azon álittatik, Őrzik Lesik, de mitt? Soha nem tudatik. (Szekfü 1756, 35. strófa) „... az hosszú oldalas szekerek sűrűen egymás végében öszvő állétva, és láncolva ... trágyával és respective földdel megrakva lévén, azokon és mellettek sok fegyveres firfiak puskákkal, kardokkal, vasvellákkal, durungokkal állottak, ...az asszonyok pedig póznákkal, és pemetekkel a pápisták ellen fölfegyverkedvén kiáltottak mindnyájon hogy egyáltalában senkit be nem eresztenek a helységbe a pápisták közül, ..." Vida János vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (1. tanú). Eccl. 8a. -„... az asszonyok lustos, ésporban kevert pemetekkel fölfegyverkezve; ..." Luka Pálné Szabó Erzsébet vallomása, Totkeresztur, 1751. szeptember 23. (67. tanú). Eccl. 31a. 71 Pemet: nyélre erősített, különféle anyagból való köteg tisztogatásra, valaminek a belocsolására; kemenceseprű. TESz III. 150. o. (pemete). 72 Anno 1751, 13. és 14. strófa. Az ismeretlen szerző jegyzete a 13. strófához: „Ezen öt ezer, és több Eretnek Lutherános Férfiak-is (kik között Aszszonyok-is voltak, kiváltképpen benn Vadosfán: pemetekkel, kruglákkal, moslékos sajtárokkal) Veszprim, Vas, Győr, Soprony-Vár-Mégékbül előre hivattattak, készültek, küldettek ide zenebonáskodni (az Katolikus Pápisták ebben akkor tudossak nem voltak) ezek a' sok Eretnekek sem voltak mind itt Vadosfai Falunál egy csoportban, hanem: széllel egy mill földnyire és tovább, Erdőkben lappangottak, mezzőkben cámpéroztak táborossan, utakon-is készen állottak, kiáltottak, szitkozódták, verekedtek, káromkodtak, 's a' t. Még ezután-is sok ideig itt bujkáltak, fosztogattak, loptak, még Győr-Vár-Megyében is Tó Közben, és sokorú alatt tartózkodtak, vagy eretnek-társaiknak segétségére is, avagy haza viszszamenni-is féltek: hogy talám az útban vesznek, és más okokra nézve." 73 Ezt a szóbeli tiltakozást csak a Species facti 95a említi: „...coram praefato dominó judlium Josepho Dugovits, cum solemni protestatione declarantes, quod sí saepius fatus Blasius Kisfaludi mentionatae capellae erectionem et consecrationem juxta praescriptum clementissimarum resolutionum regiarum ex indultu regio facérét, eosdem tali indultui regio, ea qua par est homagiali cum subjectione obtemperaturos, sin autem citra indultum et consensum regium, adeoque contra resolutiones regias vi aliquid attentare perrexerint, eosdem necessitari, vim vi repellere". Vö. Payr 1894, 54. o. 74 „Egregiis autem Ladislaus Radó litteris suis ad Lazarum Niczky per filium suum missis, eundem per misericordiam Dei obtestabatur, ut a coeptis desistant, neque per inducendas novas processiones augustanae confessioni addictos usque clementissimam Sacratissimae Regiae Majestatis resolutionem, quem brevi se obtenturos sperarent, in-