Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

Építsünk Kápolnát, hely itten jó tagos, Meg lett; s-gondolattya, nem vala heános. (Szekfü 1756, 8. strófa) Segétségül nyerte Kisfaludi Balást, Föl-tett szándékának adott kívánt szállást, Ott lévő jószágán kezdték az munkálást, Isten pedig menyhül meg adta az Áldást. (Szekfü 1756, 9. strófa) A telket néhai Szegedy Bálint és felesége, Kisfaludy Katalin zálogosították el közelebbről meg nem határozható időpontban Kisfaludy Balázsnak. Róluk csak annyit tudunk, hogy 1669-ben kötöttek házasságot, lásd Kempelen 6. Kisfaludy-család. Kisfaludy Katalin és Balázs másodfokú unokatestvérek voltak, lásd Kempelen 6. uo. A zálogba adók leánya, Kerekes Mihályné Szegedy Julianna történetünk előtt négy évvel pert indított, hogy a tulajdonjogot tisztázzák. Ez a lezáratlan per a vadosfaiak egyik érve, amellyel szerették volna a kápolnaépítést megakadályozni, hiszen per alatt álló telken nem lehet beruházni: „licet quidem ex ratione litis pendentiae, in eodem fundo actuali possessore nihil innovare licuisset" Species facti 95a. - Payr 1894, 51-53. o. állítása, hogy „a birtokhoz többeknek, köztük evangélikusoknak is lett volna joguk", nem igazolható. Az elzálogosításnak, illetve a per iratanyagának nem sikerült nyomára bukkanni. A telket már az első hivatalos tényállásban, melyet Szöllősy Ádám főszolgabíró készített, egyértelműen Kisfaludy Balázs saját tulajdonának (fundus proprius) tartották. Totkeresztur, 1751. szeptember 4. Ecd. 60. A Species facti a vadosfai ügy első evangélikus összefoglalása. Keltezése és szerzője nincs feltüntetve, de szövege alapján vélelmezhető, hogy 1751. szeptember elején írhatták. Payr szerint „valószínűleg a kerület megbízásából készült igazoló irat". Payr 1894, 51. o. és 62. o. jegyzetben. Ez vitatható, mert az ügybe nem kapcsolódott be hivatalosan az egyházkerület, de feltételezhető a magánjellegű segítség. Megjegyzése szerint „több példányban volt közzétéve és mint a periratcsomók mutatják, a hatósághoz is beadva". Payr 1894, 62. o., jegyzetben. A hivatalos iratok között azonban jelenleg nem található meg. Vö. még 60. jegyzet. Payr 1894, 52. o. Az Papistaságnak, nem vált, nem-is lehet, Se helye, se fészke, ide nem férkezhet, Se Papja, se népe itt nem esedezhet, Mária képének, itt nem könyöröget. (Szekfü 1756, 42. strófa) Species facti 95a. és Payr 1894, 53. o. Kisfaludy Sándor elsőfokú unokatestvére volt Kisfaludy Balázsnak. Armpruster Mihály távolabbi, beházasodott evangélikus rokon volt. A Dugovits József főszolgabírónál bejelentett tiltakozásnak nem találtam írásos nyomát; az idézett Species factin kívül csak a vadosfaiak Mária Teréziához intézett kérvényei tesznek róla említést. Tiltakozásuk alapja az az állítás, hogy a telek osztatlan családi birtok s a kápolnaépítés által egyházi tulajdonná válik. A közös birtoklást azonban semmi nem támasztja alá. A birtokpert indító Kerekes Mihályné Szegedy Julianna a későbbi vizsgálatok során egyáltalán nem szerepel. Valószínű, hogy a vita a családon belül, felek közti egyezséggel zárult le s ezzel megszerezte a tulajdonjogot. Ezt támasztja alá Kisfaludy Balázsné Rátky Klára végrendelete is (Mihályi, 1769. május 19.): „Az vadosfai templom üdvözült kedves férjem örök fundussára lévén épétve...". Püspöki Levéltár, Győr, Acta Parochialia XXXVIII. doboz, Vadosfa. „Nobilis Dominus Blasius Kisfaludy in fundo suo pignoratitio colonicali deserto, sub litis pendentia existente, quem unicum tantum in possessione Vadosfalva possidet, non obstantibus Familiae Kisfaludianae, fundum hunc a se abalienatum revindicare volentis, et Vadosfalvensium Augustanae Confessionis incolarum, exercitium suae religionis articulare coarctatum et turbatum iri praevidentium, protestationibus, certam capellam, ab oratorio eorundem, vix 20 passibus distantem, mensibus Julio et Augusto anni proxime praeteriti 1751. aedificare sustinuit." Status causae 19b. Ez az irat a vadosfai ügy összefoglalása, tényállása. Címe alapján - Status causae Vadosfalvensis, per Inclytum Magistratum Comitatus Soproniensis - úgy tűnik, hogy a vármegye magisztrátusa készítette az 1752. január 28-a és március 28-a között Kapuváron tartott tanúkihallgatások alapján. Ez azonban félrevezető, ügyes csúsztatás. Ugyanis a tényállás ismertetése során bár precízen hivatkozik a kihallgatott tanúk sorszámára, végkövetkeztetése azonban ellentmond mind a tanúvallomások tartalmának, mind az ezekből következő ügyészi álláspontnak is. A Status causae szerint az egész vadosfai ügyért kizárólag a katolikusokat terheli felelősség, az evangélikus vádlottak bűncselekmény hiányában felmentendők. Szövegének egy része - a szükséges nyelvtani változtatásokkal - szinte szó szerint megegyezik a Species facti megfelelő helyével. Egyértelmű, hogy a Status causae szerzője csak egy jogban járatos evangélikus