Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
Tény, hogy a királynő uralkodása alatt mintegy 200 protestáns templomot és iskolát foglaltak le a földesurak vagy a hatóságok, de nem önkényeskedésből, hanem az érvényes törvények alapján. A Species facti és a Status causae csúsztatásai és felelősség áthárításai nem tettek jó szolgálatot az evangélikusok ügyének. Éppen ez az oka, hogy a vadosfai esetet az evangélikusok, illetve általánosságban a magyarországi protestáns felekezetek a 18. században egyáltalán nem emlegették, sőt mintegy elfeledni igyekeztek. Vadosfa akkor vált legendává, amikor már nem volt igazi tétje a felekezetek közötti vetélkedésnek. Üdítő színfolt Miskei Ádám nemesdömölki lelkész kéziratos kemenesalji esperességtörténete, amely korrekten, nem a Species facti vagy Status causae érvrendszere nyomán foglalja össze egy oldalon a történetet 258 . Mária Teréziát személyes meggyőződése a katolikus valláshoz fűzte, de nem állíthatjuk, hogy a katolikus egyházat fenntartás nélkül támogatta. A jogrend fenntartásának és betartásának szándéka áthatja az ő korszakát. Nem voltak olyan látványos összeütközések a Szentszék és közötte, mint majd utóda, II. József idejében, de ha az állam érdeke megkívánta, Róma megkérdezése nélkül (vagy utólagos jóváhagyásával) döntött egyházi ügyekben is. Uralkodása második felétől egyértelműen érvényesül az aufklärista felfogás és gyakorlat: az egyház nem az állam fölött áll, sőt nem is mellette, hanem alatta. Az egyház az állam kormányzatának egyik végrehajtó szerve és eszköze. A vadosfai tumultus éppen a fordulópont előtt, az átmenet időszakában történt. Sine ira et studio - ez a minden tisztességes történészt kötelező szemléletmód a kereszténységben még inkább érvényes. Vizsgáljatok meg mindent, ami jó, tartsátok meg, ami rossz, vessétek el - ugyanazt eredményezi. A tények és az események makacs dolgok. Ugyan kinek nincs hajlama az elkendőzésre? Az elkendőzéssel azonban együtt jár a vádaskodás, s az nem a kiengesztelődést és a dialógust, hanem a gyűlöletkeltést szolgálja. Manapság divat a kiengesztelődésről beszélni, pedig szép szavainkkal sokszor vádaskodásunkat, gyűlöletszításunkat akarjuk elleplezni. Mindnyájunknak be kell látnunk, hogy ha így teszünk, nem szolgáljuk sem a békét, sem az összetartozást. Kisalföldi eleink félelemből, ösztönös vagy tudatos ellenszenvből, hitféltésből, bizonytalanságérzetből és ki tudja, még milyen emberi okok miatt egy felmerült vallásközi ügyben az erőszakos és jogtalan megoldás mellett döntöttek. A törvények értelmében súlyos büntetés járt volna ezért; örülhetett a falu és az érintettek, hogy a királynő kegyéből, mely részben az ügy viszonylagos jelentéktelenségéből fakadt, botozással-vesszőzéssel, pénzbírsággal s mintegy ötven ember rövidebb-hosszabb fogságával megúszták. Felvethetjük, hogy mindez csak azért történt, mert Kisfaludy Balázs és a mihályi plébános ugyan jogszerűen, ám meggondolatlanul éppen egy gyakorlatilag színevangélikus faluban épített katolikus kápolnát. De akkor gondoljunk arra is, hogy bennük hasonló szándékok és indítékok lehettek! Ne keressünk mindig rosszindulatot a más vallásúban, a másképp gondolkodóban. Próbáljuk meg eleink gyarlóságát nem az egykori torzító szemüveggel olvasni! História est magistra vitae - szól az ősi bölcsesség. Ismerjük fel az egymással szembeállók szitkozódásaiban és jószándékaiban azt, ami közös bennük és bennünk - hogy okuljunk gyengeségeiken s erősödjünk erényeikkel. Olvassuk ebben a szellemben Szekfü Pál korára jellemző verses elbeszélését!
