Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
meg, hogy voltak-e, vannak-e esetleg további levelek. Fábri Gergelyt (akiről tudott volt, hogy Wittenbergben is tanult) idézzék meg és Horváthot szembesítsék vele, és ha vannak még tanúk, azokat is hallgassák ki az ügyben, s végül az egész vizsgálatot haladéktalanul terjesszék fel 217 . Horváth Ádám levele igen alkalmatlan pillanatban került a hatósághoz. Mária Terézia uralkodása alatt az állam és a protestánsok viszonyát jelentős mértékben a külpolitika pillanatnyi állása is befolyásolta. A protestáns Poroszország ugyanis erkölcsi és diplomáciai támogatást nyújtott a magyar hittestvéreknek. Éppen 1751-ben zajlott a híres levélváltás Philipp Gotthard Schaffgotsch boroszlói bíboros-püspök és a pápa között, melynek tárgya Padányi Bíró Márton veszprémi püspök Enchiridion 218 című könyve volt. Ebben a püspök dogmatikai és történelmi érvekkel tiltakozott a protestánsok és állami elismerésük ellen. A magyar protestánsok Nagy Frigyestől kértek segítséget, aki a bíboros útján megfenyegette a pápát, hogy ha a katolikus királyok országában üldözéssel fenyegetik a protestánsokat, attól lehet tartani, hogy a porosz uralkodó a saját katolikus alattvalóin fogja azt megtorolni. Ennek következményeként Mária Terézia kénytelen volt betiltani a könyvet. Az ügy miatt 1751. szeptember elején a királynő Pozsonyban maga elé hívatta az evangélikus Prónay Gábort és szemére is vetette, hogy a magyar protestánsok „bei fremden Göttern" [ = idegen isteneknél] keresnek segítséget. Érthető, hogy a bécsi udvar különösen érzékenyen reagált a véletlenül elveszített levél idézett mondatára. Horváth Ádámot szeptember 10-én letartóztatták. Fábri október 10-én kapta meg a 25-ére szóló idézést, hogy akkor Radó Lászlóval és Nagy Mihállyal együtt jelenjen meg a németkeresztúri várban. A superintendens másnap Sopronba utazott, ahol tanácsot kért az egyházkerület világi vezetőitől. Először azt javasolták, hogy az alispántól kérjen felvilágosítást, miért hívatták. Festetics Pálnál egyértelművé vált, hogy nem annyira tanúként, hanem vádlottként kapcsolták az ügyhöz. Fábri későbbi leírása szerint ugyanis az alispán többek jelenlétében ezt mondta neki: „Ha némi tekintettel nem lettem volna, Tisztelendőségedet is elzárattam volna Horváth Ádámmal együtt". Búcsúzáskor pedig megjegyezte, hogy „csak idézve van ugyan a keresztúri várba, de nagyon kétséges, vájjon elbocsátják-e majd onnan". A távozó lelkésznek még utána kiáltotta: „Eljöjjön ám Kegyelmed Keresztúrra" 219 . Fábri előzetes vizsgálatot kért önmaga ellen az alispántól. Ez október 19-20-án meg is történt, a bizottság vezetője Sághy Dániel volt. A superintendens 20-án átadta Miskei Ádám kemenesalji evangélikus esperesnek az egyházkerület gondját, s rábízta családjának gondviselését is. Németkeresztúrra nem egyedül, hanem 20 tanúval és 4 ügyvéddel érkezett, bár előző nap üzenetet kapott az alispántól, hogy csak a megidézettek mehetnek be a fenyítőszék elé. A bíróság előtt a vármegyei ügyész kérdéseire jegyzeteiből felelt a másik két megidézett helyett is. Az első nap elbocsátották mindhármukat. Másnap szembesítették őket Horváth Ádámmal, aki itt azt vallotta, hogy a levelet Fábrinak és Radó Lászlónak tanácsából írta s több tanúra is hivatkozott. Fábri sürgette, hogy hallgassák ki az említett tanúkat. Ezen a napon a lelkészt már nem bocsátották el, hanem őrizet alá vet-
