Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
Történetünk idején Vadosfa Sopron vármegye egyik nem túl jelentős községe. Távol esett a fontosabb és forgalmasabb utaktól, lakossága is kicsi volt 49 . Egy dolog azonban kiemelte a többi kistelepülés közül: 1681 óta artikuláris hely 31 település evangélikus központja volt 50 . A kisnemesi falu lakói az ágostai hitvallást követték, mindössze 1-2 betelepült katolikus családról tudunk. 1732-34-ben a régi evangélikus imaház helyébe új templomot emeltek, az akkor érvényes előírásoknak megfelelően torony nélkül. Tornyot csak 1785-ben építhettek hozzá 51 . 1737-ben a wittenbergi egyetemen tanult Fábri Gergely lett a vadosfai lelkész, őt 1750-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület superintendensévé is megválasztották. 52 A katolikus egyházi közigazgatás szerint Vadosfa a győri egyházmegye részeként a szomszédos Mihályi filiája volt, de katolikus templom vagy kápolna egészen 1751-ig nem volt a faluban. Ebben az évben nagy felzúdulás támadt a vadosfaiak között, ugyanis Kisfaludy Balázs répcelaki katolikus nemes egy kápolnát akart építtetni. 53 Ebben támogatta őt Grofft János 54 mihályi plébános is. 55 A telek, melynek tulajdonjoga a vadosfai evangélikusok szerint vitatott volt, 56 az artikuláris imaháztól mintegy 20 lépésnyire feküdt. Fábri Gergely még tavasszal hallott az építkezés tervéről. Májusban Sopronban néhány tekintélyes evangélikus férfiú, köztük Ostffy Mihály kerületi felügyelő előtt fölvetette, vajon nem kellene-e a gyülekezetnek az építkezés ellen egy kérvényt intéznie a királynőhöz? Ezt akkor elvetették, mert véleményük szerint „a gyülekezet a kápolnaépítést meg nem akadályozhatja" 57 . A jogban járatosabbak azonnal átlátták a problémát és ezt - úgy tűnik - Fábrinak is elmagyarázták. Feltűnő ugyanis, hogy a superintendens és az egyházkerület később sem avatkozott be a vadosfai lutheránusok önálló és forrófejű tetteibe és azok következményeibe. Az építkezés július 25-e körül elkezdődött. A vadosfaiak ekkor ráébredve, hogy mennyire elvesztegették az időt, kicsit kapkodva tiltakozó magánakcióba kezdtek. 58 Evangélikus források szerint augusztus elején Kisfaludy Sándor és Armpruster Mihály a Kisfaludy család képviseletében Sopron vármegyéhez fordultak. 59 Ezt a megye valószínűleg nem tekintette megalapozottnak, mert amint hangsúlyozták, Kisfaludy Balázs - bár zálogban és per alatt, de - egyedül birtokolta a vadosfai műveletlen telket, s az építkezés ellen a család nem emelt kifogást, csak a vadosfai evangélikusok. 60 Radó László és Stettner Zsigmond, két evangélikus nemes pedig Pozsonyba utazott, hogy az országgyűlési követek között keressen támogatót 61 . Augusztus 15-én, amikor az épület gyakorlatilag már készen állhatott, közvetlenül az uralkodóhoz írtak kérvényt. Ebben bizonygatták a kápolna feleslegességét, hiszen a faluban egyetlen katolikus család van csupán, akik egy óra járásnyi távolságon belül tudnak katolikus istentiszteletre járni. Kérték a királynőt, hogy tiltsa meg az építkezést. 62 Az uralkodó bevonása eleve kiemelte a vadosfai ügyet a jelentéktelen, helyi patvarkodások közül. Mária Terézia ettől kezdve figyelemmel kísérte az eseményeket. A beadvánnyal valószínűleg ismét Radó László utazott el Pozsonyba. 63 A Helytartótanács 64 augusztus 30-án küldte át a megyének másolatban, további részletes informá-
