Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
ugyan egyes esetek, amikor a királynő - politikai-diplomáciai okok miatt - figyelembe vette a külföldi protestáns hatalmak nyomását és a katolikus érdekek ellenében döntött 22 . Uralkodása idején ugyan igyekezett érvényt szerezni a törvényeknek, de nem mindenáron: például all artikuláris vármegye közül csak hatban redukálták a törvényben előírt kettőre a vallásgyakorlatos helyeket. Igaz, a szándék a maradék öt megye esetében is megvolt, ám a háborúk, amelyekbe a monarchia bonyolódott, elvonták a kormányzat erejét 23 . Ez a valláspolitika hátrányosan érintette a protestánsokat, mert korábban nem mindenütt tartották be azonos következetességgel és szigorral az előírásokat, és sok olyan helyen is volt iskolájuk, illetve templomuk, ahol arra nem volt engedélyük. Az 1740-es években a Dunántúlon több ilyen protestáns intézményt zárattak be. Némelyik esetnek irodalmi nyoma is maradt paszkvillusainkban. Ezek nagyrészt versek, a próza háttérbe szorul. Szerzőik előszeretettel burkolóznak a névtelenség homályába. Gyakran közvetlen részesei is a versezetben tárgyalt aktuális eseményeknek. A gúnyversek színvonala és nyelvezete elég távol esik az elismert irodalmi műfajokétól. „Annyi bizonyos, hogy a kortesnótáknak, a napi politizálást követő rigmusoknak épp oly kevés köze van a költészet művészetéhez, mint amennyire nem jogtudomány valamely röpirat s amennyire távol van a szónoklattól a társalgás. 24 " Éppen ilyen megfontolásból helyesebb, ha az irodalom (esztétika) helyett inkább a történelem felől közelítjük meg ezt a különös műfajt. A paszkvillus a mindennapi élethez kötődik. Olyan részleteket is megörökít, amelyeket sem az egykorú hivatalos iratok, sem a kortársak nem tekintettek megörökítendőnek vagy éppenséggel feljegyezhetőnek. Ez a tény gyakran meg is nehezíti megértésüket, a történelembe való behelyezésüket. Ha azonban ez sikerül, akkor „éppen aprólékosságaik vagy akár kényes voltukkal szépen segítik rekonstruálni az illető kort részleteiben is" 25 . Sajnálatos, hogy mégse hasznosítjuk a gúnyverseket, bár „megfelelő kritikával történeti forrásul szolgálhatnak" 26 . Paszkvillusaink témája változatos. Támadnak magánembert, országgyűlési követeket, politikai nézeteket, vallási felekezeteket. Kiteregetik az érintettek viselt dolgait, gyalázzák véleményüket, pártállásukat, vallásukat. Nagy részük ma sincs publikálva, pedig alpári stílusuk modern korunkban már talán nem is lenne feltűnő 27 . Pontosan ez a paszkvillus-költészet lényege: a jogi/teológiai érvrendszer háttérbe szorul a gúnyolódás és a szidalmazás mögött. A most bemutatandó 18. század közepén keletkezett, részben ismeretlen szerzőjű versezeteknek közös jellemzője, hogy szerzőjük katolikus, a kigúnyoltak protestánsok, és a helyszín minden esetben a Kisalföldön van. Az első paszkvillus tárgya a kisbaboti ügy, amelyet egy ismeretlen győri egyházmegyés katolikus plébános verselt meg 28 . Az Uj ének című gúnyvers a Győr vármegyei Kisbabot községben lakó evangélikusokról szól, akik 1737-ben a szomszédos, már Sopron vármegyéhez tartozó Bodonhely határában - állításuk szerint - lakást és megfelelő helyiséget akartak építeni az iskolamester számára. Az építkezést megtiltották nekik 29 , de 1742 májusában folytatták. Az illetékesek, amikor tudomást szereztek a dologról, figyelmeztették őket, ne építsenek maguknak imaházat 30 . A versezetből még az épület méreteit is megtudjuk 31 .
