Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

PINTÉR GÁBOR Status causae Vadosfalvensis* Adalékok a 18. századi kisalföldi vallási villongásokhoz A protestantizmus Magyarországon is felvetette a vallásszabadság, illetve az egyes felekezetek egymáshoz való viszonyának kérdését. 1523-25 közötti törvények fej- és jószágvesztéssel, illetve megégetéssel büntetik a lutheri tanok követőit, de ezeket inkább ijesztésnek szánták; néhány végrehajtott esetről tudunk csak. Eleinte a kis- és középnemesi réteg ragaszkodott jobban a katolikus hithez, a főnemesség inkább az új eszmék felé hajlott. A Mohács utáni bizonytalan belpolitikai helyzet, az egyházi javadalmak jelentős részének gazdátlanná válása különösen kedvezett a protestantizmus elterjedésének. Általában nem meggyőződés, mint inkább a vagyongyarapítás lehetősége miatt döntöttek a lutheranizmus mellett. A nagybirtokosok ugyanis gyakran egyszerűen birtokba vették vagy forma szerint adományként kérték valamelyik királytól a javadalmakat, amelyeket egyébként nem lehetett volna az egyház tulajdonából megszerezni. Következményként a gyakorlatban nálunk is érvényesült a cujus regio ejus religio elve, jóllehet törvény nem mondta ki, de a magánkegyúri jog lényegében ezt valósította meg, ezzel (is) magyarázható nagy, zárt országrészek áttérése.

1 Rudolf uralkodása (1576-1608) alatt a cujus regio a katolikusok érdekében kezdett érvényesülni, különösen a királyi birtokban lévő városokban, ahol megkezdődött az egykori katolikus templomok visszavétele. A templomvisszavételek alapja egyrészt a kegyúri jog, másrészt a katolikus egyházjog volt. Ez utóbbit az állam is figyelembe vette. Eszerint egyházi ingó- és ingatlanvagyon (templom, iskola, földbirtok, kegyszerek stb.) tulajdonosa nem az egyházközség, hanem maga az egyház; a helyi közösség csak használója a tulajdonnak. A protestánsok az egyházi vagyont a közösség vagyonának tekintették. Ez az egyik leglényegesebb eltérés az állam és a protestantizmus jogfelfogása között. A Bocskai-felkelést lezáró 1606-os bécsi béke a katolikus vallás sérelme nélkül megadta a nemességnek, a szabad királyi városoknak és a végvári katonáknak a protestáns vallásgyakorlat jogát. Feltehetően a prédikátorok nyomására terjesztette ki ezt az 1608-as országgyűlés a koronázás előtti I. törvénycikkelyben a mezővárosokra és a falvakra is. „Egyesek a 'templomokkal együtt' kitételt is kívánták, de ezt még a protes* A Credo megszokott kereteit alaposan szétfeszíti Pintér Gábor tanulmánya. A történet jellegét (s féléves megjelenésünket) figyelembe véve mégis jobbnak tűnt egyszerre közzétenni. Az a gondolat is fölmerült, hogy kipontozással csiszolunk a kétszázötven év előtti vadosfaiak érdes nyelvén, amit a kor vizsgálóbiztosai oly preqízen megörökítettek, végül azonban mégsem tettük, egyedül a helyesírást közelítettük a maihoz. Az egykorú verseket viszont betűhíven közöltük. - A szerk.