Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - CSIRKÉS FERENC: Egy tenger két partján: Anatóliából és a Krímből (Kajguszuz Abdál: Bolondok könyve)

Az egyháziasság azonban Kasper számára nem a tanítóhivatali elöntések értelmező megismétlését jelenti, hanem azt, hogy az egyház szentháromságos hitvallása képezi a kiindulópontját s ezt kívánja belülről megértetni. Másrészt azonban a teológiai hagyomány (például a szenttamási istentan) kreatív feldolgozása, a tudományos alaposság, valamint a történetkritikai és a spekulatív módszer harmóniája ugyancsak Kasper könyvének erősségét képezi. S mivel a magyar fordítás is pontos és gördülékeny, a mű valóban alkalmas arra, hogy minden keresztény számára a „reményünk alapjáról való számadás" (lPt 3,15) hathatós eszköze és értelmi megalapozója legyen. Deák Viktória Hedvig Egy tenger két partján: Anatóliából és a Krímből Kajguszuz Abdái: Bolondok könyve. Fordította: Sudár Balázs (Terebess Kiadó, Budapest, 2003, 80 oldal) ízléses, kisméretű könyvet adott ki a Terebess Kiadó, mely már régóta jeleskedik a keleti kultúrák, illetve művek magyar nyelvű megismertetésében. A könyv bizton figyelemre számíthat mind a misztika iránt fogékonyak, mind pedig azok körében, akik jobban meg akarják ismerni a török hódoltság kultúráját. A 14-15. századi török misztikus, Kajguszuz Abdái művei alapvető olvasmányok voltak a bektasi dervisek - a janicsárok szellemi-lelki vezetői - számára. Az iszlám misztika jószerével egyidős az iszlám hitrendszer megszilárdulásával, s bár mutat rokon vonásokat a keresztény misztikával, egészében ugyanúgy különbözik tőle, mint az iszlám világ a keresztény világtól. A misztikus iszlám, a szúfizmus erősen eltért az Oszmán Birodalomban is hivatalos szunnita iszlámtól: a fő hangsúlyt a belső vallásosságra, az Istennel való misztikus egyesülésre, illetve az ehhez vezető szellemi-lelki útra helyezte. A misztikusok, a dervisek, illetve a belőlük megszerveződő dervisrendek igen fontos szerepet játszottak az Anatóliát a 11-13. század során meghódító nomád türkmen törzsek iszlamizációjában. A fordítás unikális jellegű vállalkozás, hiszen kéziratos szövegváltozatról készült. Sudár Balázs az Akadémiai Könyvtár Keleti Gyűjteményének részét képező Szilágyi-gyűjtemény egyik darabját fordította le. A 17. vagy 18. századi kézirat Kajguszuz két munkáját, a Budalá-námét („Bolondok könyve") és a Kitáb-i miglátét („Tanácsadó könyv") tartalmazza. A két művet gyakran másolták együtt; de a Szilágyi-gyűjtemény példányának esetében a másoló, vagy inkább szerkesztő elhagyta a második mű jó kétharmadát. A szerkezet így jóval feszesebb lett: a fordító ezt a redakciót választotta. Az első mű - a Budalá-náme - egy tanító, prédikáló jellegű szöveg: a hallgatósághoz intézett gyakori kiszólások elárulják, hogy szóbeli használatra készült. A szúfik szerint az élet célja nem más, mint az Istentől való elszakadottság megszüntetése, a Benne való megsemmisülés, az Én és a nem-Én különbségének fölszámolása. Ezen az úton azonban a racionalitás nem segít, éppen ellenkezőleg: „Az elme szamara csak botladozik ezen az úton, mert az anyja vakon szülte: sem ebből, sem a túlsó világból nem lát