Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - NYAKAS MIKLÓS: A nagykereki Bocskai-kiállítás

jedelmét, egyben a székelyek jelenlegi grófját nagyságos szüleje világra hozza." Az általa szövegezett kolozsvári emléktáblát Bocskai uralkodói címere teszi még méltóságteljesebbé, amely a családi címer, az erdélyi és a magyar címer elemeinek egybeolvasztásával készült. íme néhány vonatkozás, amely a nagy fejedelem személyét szűkebb hazánk határain túl is időszerűvé teszi. Tavaly emlékeztünk a Bocskai-szabadságharc kitörésének négyszázadik évfordulójára, amely országos jelentőségű ünnepségekre adott alkalmat. Ezekben főleg a fejedelem szűkebb hazája, Hajdú-Bihar megye bővelkedett, részben a megyei önkormányzat, részben az egyes hajdúvárosok és más települések jóvoltából. További ünnepi események tanúi lehettünk Erdélyben és a Felvidéken (Kassán). Ebbe a sorba illeszkedik a Bocskai nagykereki várkastélyában (Bihar m.) megrendezett kiállítás. Anyagi fedezetét országos összefogással tudtuk előteremteni, s megvalósítása közben számos szakmai és biztonságtechnikai követelménynek kellett megfelelnünk. Sajnos azonban, éppen a biztonság miatt, nem gondolkodhattunk eredeti tárgyakban. Az egyébként minden szempontból kitűnő helyszín, Bocskai István nagykereki várkastélya, a hamarosan nemzeti szabadságharccá szélesedő felkelés tulajdonképpeni első fegyveres összecsapásának színhelye ugyan mind műemléki tekintetben, mind a hely szelleme miatt a legmagasabb követelményeknek is megfelel, csakhogy biztonsági jelzőberendezése a helyszíntől több tíz kilométerre lévő rendőrőrsön szólal meg, míg az államhatár távolsága százméterekben mérhető. A műtárgyvédelmi és biztonsági szempontok tehát megkövetelték, hogy eleve „nemes" másolatokban gondolkodjunk, s a hátrányból erényt kovácsolva a legmodernebb kiállítástechnikai megoldásokat keressük. A rendelkezésünkre álló tér (a várkastély sarokbástyája és két kisebb terem) viszonylagos szűkössége és maga a helyszín (Bocskai vára), valamint a megye egyéb adottságai (Hajdúsági Múzeum) nagyon átgondolt, s megfelelően értelmezett forgatókönyvet kívántak. Nem vállalhattuk fel, hogy a szabadságharc egészéről, országos vagy akár megyei vonatkozásban, összegző képet nyújtsunk. Arról azonban nem mondhattunk le, hogy bemutassuk az egyetlen azonnal eredménnyel járó nemzeti szabadságharcunk fejedelmét, származását, kötődését a bihari, a partiumi és az erdélyi tájhoz, hazánk e mostohább sorsú feléhez, egyben rámutatva, hogy a nemzet és a vallás ügye mellett mélyen elkötelezett egyénisége nélkül a magyar történelem e sorsfordító és nehéz időszaka, a mérhetetlen pusztulást hozó 15 éves háború kora (1591-1606) nemzetünkre nézve sokkal súlyosabb következményekkel is járhatott volna. A Bocskai által vezetett szabadságharc a vallásszabadság, a nemzeti-rendi jogok tiszteletére tanította a Habsburgokat. Ahogyan a fejedelem politikai végrendeletében írja „Szívem örvend rajta és Istennek érette nagy hálákat adok, hogy én ... az országot, mint édes hazámat, most mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyhatom." Ugyanakkor gondot fordítottunk arra, hogy a hajdúkérdés, Bocskai személyes tiszántúli kapcsolatrendszere kellő hangsúllyal szerepeljen, s az így értelmezett kiállításnak kellő kitekintése legyen az összmagyarságra, a Kárpát-medencére és az ország európai összeköttetésére is. Ezért kellő súllyal szerepel az erdélyi politikus Bocskai, a református Bocskai és a Prágában nevelődő Bocskai. A kiállításon végighúzódó egyéni