Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Petri Tamminen „prózadarabjai"

Családi történet Nyaranta és ünnepnapokon autók özönlenek be az udvarra, és nagyokat nyújtózva szállnak ki belőlük a rokonok. A férfiak ősz fejjel álldogálnak a japán kocsi körül, és egyszerű mondatokban adják elő egymásnak a történeteiket. A nők úgy hajladoznak benn a szobákban, mintha birkóznának. A nagybácsi felesége félrehúzódva lapoz egy újságot, csuklóján fénylik a játékkártyás karkötő, amit látványosan himbál, ahogy egy szép nőhöz illik. Az unokatestvérek papírból kivágott babákkal játszanak a padláson, mindegyiküknek van Anne Pohtamo-babája, az egyik magazinból vágták ki őket, egyiküknél viszont olyan van, amit a mamája rajzolt. Megérkezik a házba a lelkész. Álldogálnak a nagyszobában, fegyelmezetten eszegetnek az asztalokról, és hallgatják, ahogy a pap karácsonyi prédikálós hangján rezegtet valamit az időjárásról meg Armas Riutának az idei őszre vonatkozó előrejelzéseiről. Erősen figyelnek rá, s közben félnek, hogy a nagyapa elkáromkodja magát. A nagynéni férje azt újságolja, hogy a piacon minden kapható, ami csak létezik ég és föld között, majd elpirul, és sietősen kijavítja magát: „akarom mondani, van mindenféle". Szokás szerint csöndesen telnek a vasárnapok. Nézik a szabadtéri tánczenei koncertsorozat aktuális hangversenyét a tévében, kanalazzák a nyúlós szilvakrémet a barna üvegtálkákból, és az Eurovizió-fesztiválról meg a kávéfőzésről beszélgetnek. A nagyanya azt mondja, az nyeri meg az Euroviziót, akinek a legegyenletesebb a fogsora, a nagybácsi meg azt, hogy menten megházasodik, ha talál olyan asszonyt, aki képes félig tölteni a kávéscsészét. A leány unokatestvér körbejár a kávéskannával, majd mindenki nézi tovább a koncertközvetítést. Egyik nyári napon megérkezik a nagynéni, az, aki szerint a nyár valamiféle kötelezettség. Az udvaron terítenek meg a kávézáshoz. „Kétszersültet otthon is kaptam volna" - jegyzi meg a néni. Az út mögötti fenyő csúcsán nyaktekercs énekel. Megnyikordulnak a kerti hinta rugói. A nagynéni fölsóhajt, és kitörli az izzadságot a két melle közül. Egész délután az udvaron üldögélnek a hőségben. Meghal a nagyapa. A nagynénik összevesznek. A nagymama egy kétszobás lakásba költözik az Esso-kút mögé, aztán a Márta-egylettel Leningrádba utazik. Valami szörnyű csokoládét hoz ajándékba. Szerelem első látásra A látszatszerelem is gyöngéd és hatalmas. És az is szenvedéssel és reménykedéssel jár. Útra készen állunk, a bőröndök bepakolva, minden elrendezve, csak az asszony barátnője érkezik még a virágok locsolását megbeszélni. Az enyhe fagytól frissre csípve, hajában hópihékkel, szemében a tél tisztaságával lép be. Az elgyengülés hullámait érzi végigfutni a testén az ember, le egészen a lábáig. Gyanítható, hogy a nő is ugyanezt érzi. Az asszony végigmutogatja a szobanövényeket. Csendben kell állni oldalt, bárhogy feszít a szenvedély. Nem szabad rábambulni sem. Hanem amikor a szemek találkoznak