Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - KAMP SALAMON: Der gebundene Stil. Johannes Brahms orgonazenéje

Irodalom Beuerle, Hans Michael: Johannes Brahms. Hamburg, 1987. Brahms, Johannes: Briefwechsel. Berlin, 1908. Brinkmann, Reinhold: Johannes Brahms die Zweite Symphonie. München, 1990. Crass, Eduard: Johannes Brahms. Leipzig, 1957. Erhardt, Ludwik: Brahms. Budapes, 1978. Floros, Constantin: Brahms und Bruckner. Wiesbaden, 1980. Gerstner, Matthias: Das Orgelschaffen von J. Brahms. Salzburg Diss, 1997. Helms, Siegmund: /. Brahms und J. S. Bach. Bach-Jahrb., 1971. Kalbeck, Max: Johannes Brahms. Berlin, 1912. Kolneder, Walter: Bach-lexikon. Budapest, 1988. Litzmann, Berthold: Schumann-Brahms Briefe. I. Leipzig, 1927. Molnár Antal: Brahms. Budapest, 1983. Morin A.: Johannes Brahms. Frankfurt, 1937. Poos, Heinrich: Chormusik und Analyse. Mainz, 1983. Schönberg, Arnold: Brahms the Progressive. New York, 1950. Trapp, Klaus: Die Fuge in der deutschen Romantik, [s.l.] 1958. Wetschky, Jürgen: Die Kanontechnik in der instrumentalmusik von J. Brahms. Köln, 1967. Jegyzetek 1 „Polyphonie heißt Vielstimmigkeit. Und Vielstimmigkeit muß man jetzt sehr unterscheiden von Vollgriffigkeit. So ein Bachsches Meer von Tönen läßt sich doch wohl nicht mit andern vergleichen?" Berthold Litzmann: Schumann-Brahms Briefe. I. k. 191. o. 2 „Doch das Herrlichste hast du versäumt, eine Kantate von Bach, wo man sich beim ersten Ton himmelhoch entrückt fühlt." Berthold Litzmann: Schumann-Brahms Briefe. I. k. 361. o. 3 A német-francia háború kitörésének híre Bécsben érte Brahmsot. Rendkívül feszülten figyelte az eseményeket, és az első német győzelmek után így nyilatkozott Dietrichnek: „Hamarosan Németországba utazom, bár kissé félek ettől. Itt, külföldön mi valamennyien csak örülünk annak, ami történt; ti viszont átélitek e nagy és gyönyörű korszak tragikus súlyát, ott van a szemetek előtt, és egész magasztosságában látjátok. Részt kell vennem ebben a nagy közös örömben, nem várhatok tovább Bécsben. Éljen Bismarck!" Az általános lelkesedés légkörében a birodalmi kancellár tiszteletére írta Brahms az Op. 55-ös Triumphlied-et. A bariton szólóra, nyolcszólamú vegyeskarra és zenekarra írt kantáta szövegét János Jelenéseinek 19. fejezetéből választotta a szerző. A „furor teutonicus" később ugyan elmúlt, de Bismarck portréja mindvégig ott függött Brahms bécsi lakásában. A zeneszerző élete végén a „Zum Ausspannen der Pferde" klub bécsi tagozatának díszelnöki tisztségét is elfogadta. Ez a klub Bismarck csodálóit egyesítette. 4 „Jeder Mensch erlebt doch so ein paar Dinge, von denen er sich sagt, daß es doch der Mühe wert ist, in der Zeit gelebt zu haben. Für mich kann ich etwa die drei sagen: Nun, daß ich jung Schumann noch kennengelernt habe, - dann, nun, daß ich das Jahr 70 habe erleben dürfen - und nun wie in den ganzen letzten Jahren Bach durch Ihre Ausgabe immer höher und höher aufgestiegen ist."Siegmund Helms: Brahms und Bach. 19. o. 5 L. Walter Kolneder: Bach-lexikon. Gondolat, Budapest, 1988. 78. o. 6 Auf dem Klavierpult lag aufgeschlagen eine Motette von Bach in der großen Bach-Ausgabe. Max Kalbeck: Johannes Brahms. IV. 515. o. 7 „Von Anfang zu Ende wunderbar tief, ich kenne wenige Stücke, die den Eindruck der Einheit, Schönheit, seliger Ruhe so sehr auf mich machten, wie diese Fugenmusik". 8 „Tiefreligiös, als Lutheraner dem evangelischen Kulturkreis zugehörig, bibelfest." Constantin Floros: Brahms und Bruckner. 17. o.