Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke

Az oldallap felépítése egészében megegyezik a másik hosszoldaléval: középen feliratos tábla, melyet heraldikus-szimbolikus ornamentikával gazdagított keret vesz körül. Itt azonban jóval kisebb a szöveges mező, a kőlap felületének körülbelül felét tölti ki. A szöveg így szól: „lile ego qui sacris Musarum operatus, et almae Qui Semper colui relligiones opes: In medius aulae qui vixi fluctibus insons, Principis observans, officiique memor: Et qui matris eram spes unica, firma columna Atque domus patriae: desubito ecce cado. Ecce cado nondum numerans tria lustra: sed ecce Quod negat aula soli, pensat id ara poli."

47 A feliratos tábla felett az Apafi-címer jobbra forduló, zárt páncélsisakja látható, nyakában medalionnal, karddal átszúrva, rajta korona. A koronából egy-egy szőlőág indul jobbra és balra, mindkettő kétfelé ágazva fut a tábla két oldalán, szimmetrikusan hajladozva fon körbe különféle tárgyakat, ahhoz az elrendezéshez hasonlóan, amelyet a tumba fedelén már láttunk. Jobbról két keresztezett zászló osztja négy mezőre a felületet, amelyet hasított karimájú, tollforgós nemezsüveg, tábori ágyú, valamint két törökös lovassági féldob tölt ki. A bal oldalon keresztbe fektetett hegyestőr és magyar szablya, harang alakú páncélsisak tollforgóval és egy rákozott mell- és vállvért jelenik meg. A kerubfejekkel, rozettás gombokkal, tekercsekkel, torzfejekkel díszített keret megegyezik a másik hosszoldalon látható párjával. A két felső sarkot itt is egy-egy madárfigura foglalja el. A bal sarokban lángoló hasábokon ülő, kitárt szárnyú főnix helyezkedik el, a feltámadás szimbóluma.

48 A jobb sarokban a veretvégződésű tekercsen álló, kiterjesztett szárnyú madáralaknak sajnos letört a feje, ezért nem azonosítható. A fegyverzet ábrázolásának szerepe itt is a földi életút körvonalazása, ez azonban nem feleltethető meg pontról pontra az elhunyténak, Apafi Gergelyének, aki 19 éves fiatalember volt, és bizonyára nem szerzett még jelentős hadi érdemeket. A dicső pályára általában kell gondolnunk, amely nagyrészt még az ifjú előtt állt. Erről szól a középső tábla verses szövege is: műveltségét gyarapítva, hitét mélyítve, kötelességtudóan szolgálta a fejedelmet; mint a legidősebb fivér, atyja halála után ő volt a család feje, anyja támasza. Ez a tiszteletre méltó életút az ifjú korai halála miatt nem tudott kiteljesedni, azonban elnyeri majd az égben mindazt a dicsőséget, amit itt a földön a fejedelmi udvarban már nem érhet el. Az egész kőlapot beborító szőlőinda, amely az Apaficímer karddal átszúrt sisakjából indul, a nagy nevű ősöket, a régi és tekintélyes családot reprezentálja. A tumba négy sarkán, a hasáb alakú tömbbe mélyedő fülkékben, egy-egy ülő nőalak helyezkedik el. Két figura fülkezáradéka mellett a - valószínűleg utólag vésett - szabálytalan betűkből álló, latin felirat az alakok kilétét is megadja: az Apafi György feje felőli jobb sarkon a Szeretet, a bal sarkon a Hit foglal helyet. A Szeretet jobb térdén gyermek ül, akit jobb karjával átölel. Bal kezével egy másik, a nézőnek háttal álló gyermeket fog kézen. A Hit alakja erősen töredékes, feje és nyaka hiányzik. Térdén csukott