Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - KŐRÖSINE MERKL HILDA: Egyházi énekköltészet a dán-norvég közös irodalomban

KŐRÖSINÉ MERKL HILDA Egyházi énekköltészet a dán-norvég közös irodalomban „Óvja az Úr kegyesen a szót s a tanítókat" (M0re-i Mester) Dánia és Norvégia egy időben tért át az evangélikus hitre. Norvégia 1397től a dán birodalom része volt, így a reformációt is a dán király döntése nyomán követte. A politikai és kulturális szempontból egyaránt elmaradott ország nem tanúsított különösebb ellenállást a lutheranizmussal szemben. Osló és Bergen utolsó római katolikus püspökei - protestáns fó'pásztorként - helyükön maradtak, a nép pedig hallgatott rájuk. A középkori szokások azonban sokáig éltek még a mindennapokban. Másrészt a kolostorok feldúlása, szobrok szétzúzása, festmények megsemmisítése jelentős kárt okozott, ám ez a kemény időszak nem tartott sokáig. A reformáció térhódításában fontos szerepet játszottak az általánosan ismert szövegtípusok, elsősorban a bibliakommentárok, a vitairatok, a pedagógiai és didaktikai művek, a „lelki olvasmányok". Népszerű, kiemelt fontosságú szövegtípust képviseltek az egyházi énekek, melyeket Skandináviában és főként Dánia-Norvégiában zsoltároknak neveztek. A bibliafordítás (Újszövetség 1524, Ószövetség 1529, teljes Biblia 1550), az anyanyelvű igehirdetés, valamint az egyéni, családi ájtatosság nagyban hozzájárult a dán irodalmi nyelv, valamint írásbeliség kialakulásához és egyeduralkodóvá válásához. A norvég nyelv dialektusokban élt tovább. A dán-norvég reformáció szellemiségére talán Luthernél is erősebben hatott Melanchthon. A Wittenbergben tanuló skandináv diákok és teológusok zöme, így Peder Palladius, a dán reformáció vezéralakja, Absalon Pederss0n Beyer, a kor legjelentősebb dán írója és sokan mások Melanchthonnal álltak közvetlen kapcsolatban; vagy Rostockban tanultak, ahol Melanchthon két tanítványa, David Chytraeus és Johannes Caselius lett professzor. A skandináv diákok erősen vonzódtak Melanchthon humanistább jellegű, pedagógiai vértezettségű kereszténységéhez. A zsoltárok (hangsúlyozni kell, hogy a magyar szóhasználattól eltérően minden egyházi éneket így neveztek!) a Biblia és a Káté egyes témáit és szövegeit fogalmazták újra verses formában. A szabályos ritmusú, általában rímes verseket aránylag könnyű volt emlékezetből elsajátítani, így átsegítették használójukat az analfabetizmus okozta nehézségeken. A szerzők, akik szinte minden esetben egyházi személyek, papok vagy püspökök voltak, arra törekedtek, hogy ismert dallamok alkalmazásával segít-