Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: A janzenizmus és a protestáns magyar lelkészértelmiség a 18. században
a pietizmus, a janzenizmus, sőt a reformkatolicizmus útjára lépő katolikus szerzetesrendek - minden jelentős különbségük ellenére - ebben megegyeztek. Mint ahogy abban is, hogy széles körű olvasóközönség megnyerésére törekedtek a legkülönfélébb meditációs, evangelizációs, kazuisztikai, vigasztaló, exegetikai stb. irodalom művelésével és terjesztésével. A könyvműveltség magyarországi, 18. századi markáns elterjedése érintette a különböző teológiai, kegyességi irodalom tárgykörét. A bővülés nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást is jelez: immár a magyar közegben is megjelent az igény mind a tudományos színvonalú teológiai és egyháztörténeti szakirodalomra, mind a laikusok számára is érthető és haszonnal alkalmazható kegyességi irodalomra. (Szinte külön műfajként jellemezhető az ismeretterjesztés szándékával fordított, kompilált, egyszerűsített egyháztörténeti és exegetikai művek csoportja, amelyek általában elismert szakmunkák „könnyített" változatai.) A magyar olvasóközönség teológiai érdeklődése igen szélesnek mutatkozik: minden európai irányzat, áramlat képviseltette magát a könyvtárak polcain - még a nagyon speciális janzenizmus is -, s nehéz helyzetben vagyunk, ha a recepcióban valamilyen dominanciát szeretnénk meghatározni. Minden jel arra mutat, hogy a magyar értelmiség a teológia területén is egy egészen sajátos szintézisre törekedett: a nyugat-európai „vegytiszta" irányzatok - legyen szó puritanizmusról, pietizmusról, coccejánizmusról, janzenizmusról - egyszerre, egymást áthatva jelentkeztek a magyar recepcióban. (Ennek egyik jele, hogy felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül születtek fordítások és adaptációk a kegyességi irodalomban 17 .) Természetesen az említett irányzatok „vegytiszta" állapota a keletkezési helyükön is csupán fikció - a valóság mindig egyfajta hatáskeresztmetszet - de Magyarországon különböző, eredeti közegükben sohasem keveredő szellemi irányzatokból alkottak szintézist. Ehhez szükség volt arra, hogy a harmonizáló elemek kerüljenek a figyelem előterébe - ám ezek az elemek a legkülönfélébb forrásokból érkeztek hozzánk. Jegyzetek 1 Cornelii Jansenii Episcopi Iprensis et in Academia Lovaniensi Quondam S. Th: Doct: et Professoris Regii Augustinus (Lovanii, Jacobi Zegeri, 1640). 2 Az Augustinus tartalmának bővebb (magyar nyelvű) ismertetését lásd: Czakó Jenő: A janzenizmus. Cegléd, Szerző, 1943, 55-68. o. 3 A folyóirat számai 1728 és 1803 között jelentek meg, indulásakor elsősorban az Unigenitus körüli vitáknak adott helyet. 4 A kutatásokról, a rendszeres konferenciákról és a forrásanyagokról kimerítően tájékoztat a http://portroyal.free.fr címen elérhető tartalmas honlap. 5 Zolnai Béla (1890-1969) irodalomtörténész több évtizedes munkát áldozott a janzenizmus magyaroszági hatásának kutatására. Első publikációi Rákóczi és Mikes Kelemen janzenista befolyásoltságát tárgyalják irodalmi munkásságuk és a rodostói könyvtár fennmaradt könyvjegyzéke alapján. Zolnai az évek során fokozatosan tágította témáját, miközben folyamatosan összegezte a feltárt eredményeket. írt a janzenizmus európai elterjedéséről, a gallikanizmus magyarországi visszhangjáról. Több mint húsz esztendő munkáját monográfiában foglalta össze: A janzenizmus kutatása Középeurópában (Kolozsvár, 1944).
