Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke
O felix animi! Tribuit miseratio Iovae Vivere cui sancte, cui placideque móri." 38 Apafi György sírverse tiszteleg az elhunyt életútja előtt, egyben felsorolja mindazt a testi-lelki adományt, amellyel a főúr életében rendelkezett. Gyökerei régmúlt időkig nyúlnak, jelleme nemes, „gerleként szerető" hitvese van, gyermekei és öröklött vagyona. Tekintélyes követ, feddhetetlen tanácsos, nemes tekintete tükrözi erényeit. Isten iránt kegyes, az emberekkel szemben becsületes. Aki kicsinyes, annak is látnia kell, hogy mindez isteni ajándék volt, mint ahogy az is, ahogy erős lélekkel felülemelkedett a betegségen és a halálon. Lelke boldog lehet, mivel a szent élet és békés halál kegyelmében részesült. Az oldallap rézsűs keretén, kétsoros elrendezésben, idézet olvasható Ezekiel prófétától. A láb felőli rövid oldallapot a három elhunyt kisgyermek - Miklós, Ferenc és egy név nélküli, még megkereszteletlen csecsemő - emlékének szánták. Magasdomborműben kialakított jelenet látható rajta: a legkisebb gyermek ravatala mellett bátyjai imádkoznak. A csecsemő ráncolt terítővel letakart halotti ágyon fekszik, feje alatt párna. Idősebb bátyja a jelenet bal oldalán, a ravatal mögött térdel, a fiatalabb testvér pedig a csecsemő fejénél, a ravatal mellé helyezett térdeplőn. A rézsűs kereten a két fohászkodó gyermekalak mögött sírfeliratuk olvasható. Bal oldalon: „Semestris bimusque cito, FRANCISCUS, av[it]a[e] Libertatis amans regna suprema peto." Jobb oldalon: „[Ann]um cum medio certanti aeterna triumphi [NJICOLAO aeterni laurea plexa mihi est." A csecsemő sírverse az oldallap függőleges síkján, a jelenet felett olvasható: ,,In[nocua] Apafidum trias heic cubat. Impare cursu, At genere illustri, et sorté favente pares. Carceris obscuri MEDIUS, divina. motaeque Impatiens jam jam natus ad astra redit." 39 A gyermekekről szóló verses feliratok a rövid életúttal az örök dicsőséget állítják szembe. A másfél éves Miklós elnyerte a Pál apostol által említett hervadhatatlan koszorút 40 , a két és fél éves Ferencet szabadság utáni vágya vezette a mennyországba. A harmadik szakaszban is visszatér a verseny „páli" képe: a három testvérnek, bár egyformán nemes származásúak, és sorsuk egyformán kedvezőnek ígérkezett, mégsem egyforma pálya jutott. A középső gyermek, aki még nevet sem kapott a keresztségben, alighogy megszületett, el is távozott a sötét börtönt jelentő földi életből. A két nagyobb testvér térdeplő pózban jelenik meg, hasonlóan ahhoz, ahogy KözépEurópában a 16-17. századi epitáfiumok és síremlékek százain ábrázolják az elhaltat.
