Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Cahit Sitki Taranci versei

E IC O o Cahit Sitki Taranci versei Bede Anna fordításában Cahit Sitki Taranci (1910, Diyarbakir-1956, Bécs) a huszadik század első felének-közepének egyik legfontosabb török lírikusa. Isztambuli kereskedelmi tanulmányait kiegészítendő Párizsba ment, de a második világháború kitörése miatt visszatért hazájába (1940). Különböző ankarai intézményeknél fordítóként dolgozott, 1945-től azonban mindjobban elhatalmasodott rajta betegsége. Több sikertelen hazai gyógykezelés után egy bécsi kórházban hunyt el. Taranci első versei - 1930-tól - a Muhit (Közeg) és a Servetifünun (A Tudás Kincstára: a név utalás a 19-20. század fordulójának hasonnevű irodalmi irányzatára) folyóiratban láttak napvilágot. Országosan ismertté azonban Otuz Be; Yas Siiri (válogatásunkban: Harmincöt éves lettem) című - pályadíjas - versével lett. Életében három kötete jelent meg, amelyeket közvetlenül halála után még egy posztumusz kötet egészített ki: Ömrümde Sükűt (Éltemben nyugalom, 1933), Otuz Be? Yap (Harmincöt év, 1946), Düften Güzel (Álombeli szép, 1952), Sonrasi (Hátrahagyott versek, 1957). Viszonylag kisebb számban elbeszéléseket is írt, s irodalmi jelentőségű a barátjával, Ziya Osman Sábával (szintén kiemelkedő költő) folytatott levelezése. Taranci általában a rímes-hangsúlyos verselést követte, ebből a szempontból is erősen különbözik a korábbi számainkban (2002/1-2., 2003/ 3-4.) bemutatott két török lírikustól. Orhan Veli Kamk érett költészetét a kötetlen forma uralta, míg a „nagy öreg" - Yahya Kemal Beyath - mindvégig életben tartotta az oszmán műköltészet időmértékes hagyományát. A hangsúlyos verselés a török népköltészetben gyökerezik, s a kemalista Törökországban elvi megfontolásokból népszerűsítették a túlságosan idegennek, túlságosan udvarinak, túlságosan muzulmánnak tartott időmértékes hagyomány ellenében. Taranci azonban igazi műköltő, a rím, esetenként a bonyolult rímképlet egyik nagy művésze az újtörök lírában. (Más kérdés, hogy Orhan Veli Kanik és más kortárs költők hatására megpróbálkozott a szabad verssel, s abban a nemben is írt remekművet.) Élményvilágában a szorongás, a halál, a kétségbeesés ugyan döntő szerepet játszik, de sokkal nagyobb költő annál, mintsem hogy engedné verseit siránkozó önismétlésbe fúlni.