Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Klasszikusokról - HÁRS ERNŐ: A reformáció lovagja

Mely most a fél földgolyót tölti be, a harcot rejtve tartotta szive. Esküjét végszükségben szegte meg legtöbbet tesz, ki másként nem tehet. Az idő roppant súlyát élte át, melléhez fogva a Szent Bibliát. Lelkében zihálva viaskodott, s fonódott össze a lesz és a volt. Két kor küzdelmének színtere ő Hogy démonokat lát, nem meglepő. Az Erasmusról szóló verses részlet az óvatos értelmiségi magatartás - ha úgy tetszik, gyáva megalkuvás - és az önpusztító, rendületlen elvhűség összeütközésének dramatizálása. Hutten Ufenau szigetén nyílt levelet kap hajdani bázeli barátjától, melyben az utóbbi elhatárolja magát a forrófejű lovag veszedelmes nézeteitől és Zürichnek is azt tanácsolja, hogy vonja meg tőle a vendégjogot. A költő az alattomos támadástól egyre ingerültebbé váló Huttennel így adatja meg a választ: Ha nem volna kimérve életem, Bázelbe mennék érted, emberem! S e karral poros könyveid közül kirángatnálak könyörtelenül. Ne reszkess! Semmi bajod nem lehet, csak keményen szembenéznék veled. Nemes tudásod, mondanám, halott, kenyér kell, s arany a kínálatod! Hutten meghajlik hírneved előtt De embereid meg magadat előbb! A szatírálarcot vesd végre el A nagy kor szabad arcot követel.