Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - MÁNYOKI JÁNOS: A négy álom

MÁNYOKI JÁNOS A négy álom Fanny de Siversnek ajánlom Álmokról írni talán szemérmetlen, talán fölösleges. A tudomány és az áltudomány ugyan álmainkra fonódik, s a gyógyászati, művészeti és egyéb szempontok igazságát nem is kell vitatni, de az álomban marad valami - éppen a lényeg -, ami álmodójának legszemélyesebb ügye. Az a hatalom, amely az álmot reánk bocsátja, talán mégis bennünket, s csupán csak bennünket kíván megszólítani. Voltak ugyan a történelemben példák, amikor az álmodó eszközzé vált, s rajta keresztül érkezett az üzenet egy nép, egy közösség számára; korunk azonban tanácstalan lenne hasonló helyzetben, hiszen nem tudná eldönteni, hogy valójában miről is van szó. Annyit azonban ma is érezhetünk, hogy egy-egy álomnak súlya van. S korántsem lehetünk abban biztosak, hogy a fecsegés, egy-egy különös, megrázó esemény kikürtölése nem jár-e majd bűnhődéssel. Hallgatunk... lényegében magam is hallgattam, az első álom esetében mintegy huszonöt esztendeig. Most, amikor viselkedésem megváltozott, igen ésszerű indokaim vannak: látni fogjuk. Belül mégis azt súgja valami, hogy a hiúság a legésszerűbb indok. Ahhoz fordulok tehát, akié minden hatalom: ne büntessen elviselhetetlenül, ha hibázok, érje be valami keserű leckével. Hiszen a történetek eltérő jellegűek, egy határpontig talán lehet őket érteni, talán érdekesek, talán van bennük tanulság. (Igaz, miben nincsen?) Önigazolásról lévén szó, főleg azt kell hangsúlyoznom: mindent meg kell tennünk, hogy embertársainkat rádöbbentsük világunk és létünk - saját tapasztalatainkban érzékelt - titkára, hogy segítsük őket kivergődni a felszínes racionalizmus és a ködevő okkultizmus kettős szorításából. Mindent meg kell tennünk, csakhogy a minden szinte semmi. Hiszen csupán addig szólhatunk, amíg tapasztalataink bensősége sértetlen marad: de a sértetlenséget talán csak a csönd szavatolja, a beszéd a legjobb esetben is egyensúlykeresés, megalkuvás. Az első álom (Még erősen egyetemista voltam, tehát legalább huszonöt éve történt.) A Deák téri templomban vagyok. Inkább érzem, mint látom, hogy sűrű a nép. Fölnézek a szószékre: érzem, hogy üres. S már tudok arról, hogy három embert megöltek a templomban: agyonlőtték őket. Merénylet. A Bajcsy-Zsilinszky út és a mai Andrássy út sarkán várakozom. A templom felé for-