Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - VÁSÁRY ISTVÁN: A síita iszlám

következők: Ali és családja tiszteletének központi szerepe; az ebből kialakult imamátus tana; a szenvedésért és a hitért való vértanúság különleges tisztelete; a tizenkét szent és csalhatatlan imámnak, családjaiknak és sírjaiknak kiemelt kultusza; végül az Alidákkal kapcsolatos sajátos vallási ünnepek (ásúra, Ghadir Khumm-i kinyilatkoztatás). A siizmus tizenkét imámja a síita hagyomány szerint 1. Ali ibn Abú Tálib, Amír al-mu'minín. *Mekka 578, megh. Kúfa 641. 2. Haszan ibn Ali ibn Abú Tálib, al-Mudzstabá. *Medina 625, megh. Medina 670. 3. Huszajn ibn Ali ibn Abú Tálib, Szajjid as-suhadá. *Medina 626, megh. Kerbelá 680. 4. Ali ibn Huszajn, Zajn al-Abidín. *Medina ?, megh. Medina 713. 5. Muhammad ibn Ali ibn Huszajn, al-Báqir. *Medina 677, megh. Medina 735. 6. Dzsa'far ibn Muhammad ibn Ali, al-Szádiq. *Medina 702, megh. Medina 765. 7. Múszá ibn Dzsa'far, al-Kázim. *Abwa (Mekka és Medina között) 745, megh. Bagdad 799. 8. Ali ibn Múszá, al-Rizá. *Medina 765, megh. Mashad 818. 9. Muhammad ibn Ali ibn Múszá, al-Taqí. *Medina 811, megh. Bagdad 835. 10. Ali ibn Muhammad ibn Ali, al-Náqí. *Szurba 828, megh. Szamárra 868. 11. Haszan, ibn Ali ibn Muhammad, al-Aszkarí. *Medina 846, megh. Szamárra 874. 12. Muhammad, Haszan al-Aszkarí imám fia, al-Mahdí. *Szamarra 869; nem halt meg, hanem eltűnt apja halála után 874-ben; sírja nincs, de eltűnése helyén Szamarrában egy barlang bejárata fölött emlékmauzóleum áll. Irodalom Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, 1989, 30-34., 222-232. o. Goldziher Ignác: Előadások az iszlámról. Budapest, 1912, 197-263. o. Humphreys, R. Stephen: Islamic History. A Framework for Inquiry. Revised edition, Princeton, New Jersey, 1991, 104-127. o. Jafri, S. Húsain M.: The Origins and Early Development of Shi'a Islam. London and New York, Longman, 1989. Onat, Hasan: Emeviler devri sii hareketleri ve günümüzün siíligi. Ankara, Türkiye Diyanet Vakfi, 1993. A képek a szerző felvételei 2001-ből. Az emlékhelyek az idők folyamán számos átalakításon - esetenként szélsőséges szunniták pusztításain estek át. Mai képüket nagyrészt a 19. században nyerték el, amikor Irán - akkor Perzsia - kádzsár uralkodói jelentős építkezéseket folytattak Irak területén (természetesen szunnita oszmán törökök hozzájárulásával, hiszen Irak a szultán fennhatósága alatt állt). A kegyhelyek az utolsó iráni virágkor, a 16-17. századi Szafavida-időszak pompakedvelő építészetének kései visszfényét tükrözik.