Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KALLE KASEMAA: A tartui (dorpati) teológiai fakultás múltja és jelene

2. Az újtestamentum tanszékén Adalbert Stromberg ((1919-22), Karl Konrad Grass (1924-27), O. E. Seesemann (1918-37) és Siegfried Aaslava (1936-41) követte egymást. 3. Az egyháztörténet egész idő alatt - 1940-ig - Olav Sild vezetése alatt állt. 4. A rendszeres teológia professzora Hugo Bernhard Rahamägi (1919-34) és Jaak Taul (1935-40), valamint Werner Gruehn (1920-35) magántanár volt. 5. A gyakorlati teológia tanszékét húsz éven át Johan Köpp (1919-40) vezette, aki a második világháború előestéjén püspök is lett. 6. A vallástörténet, vallásfilozófia és valláspszichológia oktatása 1919—1936-ig Eduard Tennmann vezetése alatt állt, halála után Uku Masing (1937-40) vette át a tanszéket. Az ortodox teológia oktatását mindvégig (1940-ig) Wassili Martinson irányította. A korszak kezdetét még a német túlsúly jellemezte, de a harmincas évekre mindjobban teret hódított az észt nyelv. Néhány német professzor - érthetően - mindvégig anyanyelvén adott elő. A hallgatók létszáma ismét erőteljesen emelkedett: 1921-ben 48, 1938-ban 124 diák tanult a teológiai karon. (Összehasonlításként álljon itt a jogi fakultás két megfelelő adata: 506, illetve 953.) A kommunista hatalomátvételt követően - 1940 augusztusában - a teológiai fakultást bezárták. 1919 és 1940 között a teológiai kar sok lelkészt nevelt az észt evangélikus egyház számára, de a hittantanárok száma is imponálóan magas volt. (Az utóbbiak részben az elemi iskolákban, részben a középiskolákban tanítottak.) A harmincas években végzett lelkészek némelyike még 1980-ban is parókus volt. A két világháború között számos disszertáció született a karon. Példaként az alábbiakat említjük: Eduard Tennmann: Gustav Teichmüllers Philosophie des Christentums

8

; Jaak Taul: Die Reich Gottes-Lehre des Christentums

9

; Uku Masing: Der Prophet Obadja. Bd. I. Einleitung in das Buch Obadja.

10 Ugyanebben az időben Arthur Vööbus már szintén a disszertációján dolgozott: Das Mönchtum in Syrien, Mesopotamien und Persien bis zum 10. Jahrhundert. Seine Entstehung, geschichtliche Entwicklung und kulturgeschichtliche Bedeutung. Az utóbbi munka megvédésére néhány évvel később, 1943-ban került sor. (Vööbus 1948 és 1977 között Chicagóban teológiai tanárként működött. Harmincnál több kutatóutat tett a Közel-Keleten, régi szír kéziratokról fotókópiákat készített.) A teológiai tanárok - kis létszámukhoz képest - az oktatáson túl jelentős kutatómunkát is végeztek, s eredményeik különböző kiadványokban, szakfolyóiratokban láttak napvilágot. Bulmerincq bevezetést (1926) és kommentárt (1932) írt Malakiás prófétáról. (A két kötet együtt több mint ezerkettőszáz oldal!) Tennmann egyetemi tankönyve az általános valláslélektan témakörében íródott (1936), egy fontos tanulmánya pedig a misztika és az extázis kapcsolatát tárgyalja. Johan Köpp - a gyakorlati teológia tanára - 1940-ben adta ki egyetemi tankönyvét. Olav Sild Észtország egyháztörténetét írta meg (1938). 1926-ban szakfolyóiratot indítottak, amelybe nem csupán a kar oktatói, hanem - alkalmanként - az egyház és a társadalom képviselői is írtak. A későbbi visszaemlékezések szerint

11 különösen két professzor tett mély benyomást hallgatóira. Elsősorban a már említett egyháztörténész, Eduard Tennmann (1878-