Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - KERTÉSZ BOTOND: Három forráskiadványról [Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjlevelei, 1784-1804 Galcsik Zsolt-Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1951) Gémes István: Hungari et Transylvani... egyetemjárók Tübingenben]

megtalálhatják, mint például az egyes dűlőneveket. A gazdaság- és iskolatörténet művelői is haszonnal olvashatják a közzétett forrásokat. A Nógrád megyei kötet címe nem pontos, hiszen a forrás nem hiványokat (vocatio), hanem összeírásokat (conscriptio) tartalmaz. Az esperesség által jóváhagyott, egyfelől a lelkész, illetve tanító, másfelől a gyülekezet között létrejött szerződést nevezzük hiványnak. A kötet olyan forrásegyüttest tartalmaz, amely a lelkészi, tanítói jövedelmek hiványok alapján készített hiteles összeírásaiból áll. Az összeírás többről tudósít, mint a hivány: közli azt is, hogy a hiványban vállalt kötelezettségeiket a valóságban mennyire teljesítik a gyülekezeti tagok, s hogy milyen viták merültek fel a gyülekezet és a lelkész vagy tanító között. Nagy erénye a forrásegyüttesnek, hogy a betűrendben közölt gyülekezeti hiványok egységes szerkezet szerint készültek. így könnyebb az összehasonlító elemzések elkészítése. A kötet használatát segíti a naptárhoz kötődő kifejezések, mértékegységek, pénznemek, latin kifejezések és az ún. „ritkán használt kifejezések" magyarázata. Ez utóbbi lehetne kicsit bővebb, néhány tájnyelvi szó kimaradt belőle. Hiányzik továbbá a személy- és helynévmutató is. A történettudomány mai álláspontja a betűhív, eredeti nyelven készült forráskiadványokat támogatja. Magyar, latin vagy német nyelvű forrásoknál ez az igény általában teljesül. Az idegen nyelvű dokumentumokat általában rövid magyar nyelvű tartalmi kivonat (regeszta) egészíti ki. Mint említettük, az ismertetett kötetben közölt díjlevelek szlovák nyelvűek, hitelesítő záradékaik pedig latinul íródtak. A szlovák nyelvet a történészek közül is kevesen értik, összeírásoknál kevés értelme van regesztát készíteni, ezért jelen esetben jogosnak tűnik a magyar nyelvű forrásközlés. Azonban nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy a történelmi Nógrád megye (és nógrádi egyházmegye) egy része ma Szlovákiához tartozik, s a szlovák kutatókat is érdekelheti a kiadvány. Az sem derül ki a kötetből, hogy eredeti formájában közli-e a levéltárban őrzött forrást. Az ideális megoldás kétnyelvű kiadvány elkészítése lett volna, ami valószínűleg anyagi okok miatt nem valósult meg. Nagy kár, hiszen a jelen - alapvetően jól használható - kiadvány tudományos értékéből ez sokat levon, s a szlovák és magyar történettudomány közötti közvetítő szerepről is le kell mondanunk. Evangélikus egyházunk köszönettel tartozik a Nógrád Megyei Levéltárnak a kötet elkészítéséért és kiadásáért. Múltunk egy ismeretlen szeletének feltárásához kaptunk értékes segítséget. A Nógrád Megyei Levéltár egyik munkatársa szerkesztette azt a kötetet is, amely Szécsény városának egyházlátogatási jegyzőkönyveit közli. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek az egyházi levéltárakban fellelhető legfontosabb és leggyakrabban kutatott források közé tartoznak. Forrásértékük miatt viszonylag gyakran kerülnek kiadásra. A Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei című kiadvány azonban mégis egyedülálló, úttörő vállalkozás. Egyetlen településre vonatkozó, valamennyi felekezet összes egyházlátogatási jegyzőkönyvét magába foglaló, teljes szöveget közlő, és a teljesség igényével kiadott kötet ugyanis eddig még nem jelent meg. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek az egyháztörténet, azon belül a gyülekezettör-