Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KALLE KASEMAA: A tartui (dorpati) teológiai fakultás múltja és jelene

A tartui egyetem az orosz uralom alatt csak 1802-ben nyitotta meg kapuit. A szándék az volt, hogy az alattvalók az egyetemi tanulmányok kedvéért se hagyják el az országot. A rendszeres teológia, az exegézis és az egyháztörténet professzorait Greifswaldból, Jénából és Haliéból hívták Tartuba. Először a teológiai racionalizmus befolyása volt döntő, majd 1820-tól ismét a pietista vallásosság került uralkodó helyzetbe. Fő képviselője A. F. Kleinert írásmagyarázó volt, akit Königsbergből hívtak meg. De az új pietisták közé tartozott a Jénából érkezett egyháztörténész A. C. F. Busch is, aki teológiai folyóiratot adott ki.

2 A 19. század közepén megerősödött a lutheri konfesszionalizmus. Friedrich Adolph Philippi (1802-1882) Berlinben és Lipcsében folytatta tanulmányait, s mint rendszeres teológiai professzor Tartuban sokat tett a lutheri ortodoxia új színváltozatának elterjesztéséért. K. C. Ulmann gyakorlati teológiai professzor - aki 1839-től 1841-ig az egyetem rektori tisztét is betöltötte - 1838 és 1850 között adta ki a Mitteilungen und Nachrichten für die evangelische Geistlichkeit Russlands című folyóiratot. 1832-33-ban Hamburgban jelent meg a Beiträge zu den theologischen Wissenschaften von den Professoren der Theologie zu Dorpat című tanulmánykötet, amelyben Carl Friedrich Keil, az ószövetség professzora is közzétett néhány írást. A 19. század második felében a hitvallásos teológia megőrizte uralkodó helyzetét. Fő képviselője Alexander von Oettingen (1827-1905), a rendszeres teológia professzora és Moritz von Engelhardt (1826-1881) egyháztörténész volt. Ebben az időben tevékenykedett Theodosius Harnack gyakorlati teológiai professzor - egyben Luther-kutató -, akinek itt, Tartuban született Adolf fia, a későbbi nagyhírű tudós. Ebben az időben a teológiai fakultást úgy tartották számon, mint Európa egyik legmegbízhatóbb protestáns felsőfokú tanintézményét. Hírnevét annak köszönhette, hogy a tudomány legújabb, divatosnak mondható irányzatainak nem adott helyet. 1867-ben megalakult a Teológiai Egyesület, azzal a céllal, hogy a diákokat felkészítsék a gyülekezetekben végzendő munkára. A fakultás minden hallgatója belépett az egyesületbe.

3 Az egyetemen belül csupán a teológiai karnak volt saját kiadványa, amely Dorpater Zeitschrift für Theologie und Kirche címmel jelent meg Oettingen szellemi irányításával. A hallgatók száma jelentősen nőtt (1865: 80, 1889: 256). Nem kis szerepet játszottak ebben azok az ösztöndíjak, amelyekkel az állam és az egyház támogatta a lelkészi pályára készülő ifjúságot. A baltikumi németek emlékezetében ez az időszak úgy maradt meg, mint a fakultás aranykora.

4 A század végén a Baltikumot is elérte az oroszosítás. 1889-ben a tartui egyetem oktatási nyelve is az orosz lett. Maga a város a Jurjev elnevezést kapta. Sok evangélikus lelkészt meghurcoltak, néhányat bebörtönöztek. Főleg azokat, akik visszafogadták egyházukba korábban pravoszlávvá lett híveiket. Ti. egyes tisztviselők azzal biztatták a lett és észt szegényparasztságot, hogy az orosz hatóság az áttérést földdel jutalmazza. A birtok azonban elmaradt, a csalódott emberek pedig ismét az evangélikus egyházhoz fordultak.