Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)
Pálnak is, akit szolgálataiért a fejedelem korábban a bányavárosi harmincadosi tisztséggel ajándékozott meg. 47 A Felvidék e gazdag részének elvesztése ugyanis nemcsak a szabadságharcnak, hanem saját megélhetését illetően a kancellária vezetőjének is problémát okozott. O a harmincadjövedelmén kívül még az 1707-ben adományként kapott Bars megyei birtokától, Geletnektől is elesett az 1709-es császári előrenyomulás következtében. 48 A bányavárosi harmincadhely központja, Besztercebánya tehát elveszett, de filiája, a szécsényi állomás még egy darabig Ráday kezén maradt. 1709 nyarán, Nógrád és Kishont megyei mustramesteri megbízását 49 teljesítve azonban fülébe jutott, hogy a fejedelem egy görögnek - talán a korábbi selmeci fiókharmincados Rotarides Jánosnak 50 - akarja juttatni ezt a csekély jövedelemforrást is. Június 24-én panaszos hangú levélben kérte Rákóczit, hogy ha már így döntött, legalább tájékoztassa személyesen, ne a háta mögött „vesse ki a szolgálatból". 51 A görög már korábban is terveket szőtt a térség harmincadjaival kapcsolatban, mert Ráday Pállal egy Nógrádon 52 felállítandó új fiókharmincad árendába vételéről tárgyalt. Klobusiczky Ferencnek, a Consilium Oeconomicum 53 elnökének írt június 12-i levelében Ráday engedélyt kért az új harmincadhely létesítésére, azzal az indokkal, hogy egyrészt korábban is volt ott bányavárosi filia (erről azonban nincsenek adataink 54 ), másrészt a Nyugat-Felvidékkel való kereskedés már jórészt az aktuális határon, Nógrádon és Palánkon 55 keresztül, az ország bármiféle haszna nélkül folyik, miközben Szécsény pang. A szöveg alapján valószínűleg a görög maga vetette fel a nógrádi fiók felállításának ötletét Ráday jurisdictiója alatt, melyet aztán ő rögtön bérbe is vett volna. 56 A nógrádi harmincadhely végül nem állt fel, nyilván ezért kereste meg a görög Rákóczit, és kérte tőle a szécsényi harmincadot. Ez a terv végül szintén nem sikerült, mert még októberben is Kecskeméthy Pál, Ráday alharmincadosa irányította a helyszínen a vám adminisztrációját. Az ő nyári elszámolásából és őszi leveleiből 57 egyúttal képet kaphatunk Szécsény alacsony és egyre csak fogyó forgalmáról, illetve jövedelméről, valamint az ebből adódó, elhatalmasodó problémákról is. Az elszámolás 1709 második évnegyedéről szól, április 4-től június 30-ig tartalmazza az áthajtott állatok számát, az utánuk fizetett összeget és a kereskedők nevét. Eszerint három hónap alatt csak hét napon történt a vámhelyen átkelés, ezalatt összesen tizenöt tételt regisztráltak. A kereskedők legtöbbje Nógrád és Nyitra megyei volt, de érkeztek Bars, Pozsony és Szabolcs megyéből, valamint Váradról is. Illusztris személyiségként köztük volt Bottyán János, aki május 18-án húsz, június 23-án tizennégy ökröt hajtott át. Kecskeméthy Pál az ezekért járó összeget elengedte, mivel a folyami hadműveletekhez szükséges hajókat a generális korábban a saját költségén építtette. 58 Összesen kétszáztizenegy ökröt, valamint két teherhordásra való fiatal bikát vezettek át a vámon, és mivel a harmincad összege egy ökör után másfél forint volt, a szécsényi fiókharmincad összjövedelme három hónap alatt alig haladta meg a háromszáz forintot. 59 Októberre azonban még ez az összeg sem folyt be, sőt a jövedelem szinte nullára csökkent. Azt a kevés pénzt is, ami még volt, a kincstári végrehajtók és az árendátor (talán a görög 60 ) erőszakkal elvitték, az alharmincados ezért attól félt, hogy az általa
