Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KALLE KASEMAA: A tartui (dorpati) teológiai fakultás múltja és jelene

KALLE KASEMAA A tartui (dorpati)* teológiai fakultás múltja és jelene** A 17. század negyedik évtizede az észtek, a magyarok és a finnek számára egyaránt jelentős. 1632-ben alapították a tartui, 1635-ben a nagyszombati, 1640-ben a turkui egyetemet. A legidősebb - Tartu - sorsa bizonyos szempontból mostoha, bizonyos szempontból különleges. Hatalmi szempontból a svéd és az orosz, majd a német és az orosz birodalom küzdelmének került gyújtópontjába. Szellemi szempontból a hatalmas német egyetemhálózat északkeleti végvárának számított, már túl a politikai határon: s éppúgy fémjelezte a balti németség legjobb képességeit, mint óhatatlanul megnyilvánuló gyarmatosító ösztöneit. A 19. században ez a német egyetem a cári birodalom egyik legtekintélyesebb oktatási intézménye lett. (Teológiai kara - amelyről írásunk szól - ugyancsak megbecsülésnek örvendett. Talán az itteni németség felemás helyzetéből - uralkodó réteg, mégis orosz alattvaló - fakadt, hogy a fakultás olyan következetesen kitartott a lutheri hitvallásosság mellett, hogy „megbízhatóan evangélikus" maradt a 19. század második felének szellemi viharzásai közepette is.) A 19-20. század fordulóján az egész egyetem átélt egy oroszosítási hullámot, majd a két világháború között meg kellett találnia a modus vivendit: mi módon legyen a nagy múltú, de valójában német egyetem az újonnan született, egymillió lelkes Észtország nemzeti intézményé* Napjainkban talán már nem mindenkinek nyilvánvaló, hogy Tartu német neve Dorpat, s hogy az egyetem a 19. században dorpati egyetemként vált híressé. - A szerk. ** A tanulmány eredeti megjelenési helye: Lutherische Kirche in der Welt. Jahrbuch des Martin Luther Bundes. Folge 48 (2001) 145-158. o. Amikor a szerzőt ez év tavaszán - Bereczkiné Mai Kiisk közvetítésével - megkerestük, azon a véleményen volt, hogy munkája változatlan formában közölhető, s ma sem tudná jobban megírni. így a fordítás mellett döntöttem, azzal a kiegészítéssel, hogy fölkértem Pap Kinga egyetemi hallgatót: gyűjtse össze számunkra, amit a tartui teológiai kar magyar kapcsolatairól tudni lehet. Az alábbi néhány adalékot tőle kaptam. Haan Lajos békéscsabai lelkészt - az ismert történészt - a tartui székhelyű Őpetatud Eesti Selts (Észt Tudós Társaság) 1858-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Ez volt az első hivatalos kapcsolatfölvétel az észtek és egy magyar evangélikus lelkész között, bár - mint láttuk - nem a teológiai kar, hanem az észt tudományos akadémia elődje volt a kezdeményező. (Csekey István: Északi írások. Budapest, 1928. 88. o.) Mátis István 1938-39-ben, Kajos János 1939-40-ben egyházi ösztöndíjjal tanult a tartui teológián. (Martti Vbipio-Emil Koren: Sukukansojen uskonyhteys. H. n., 1988. 1 14. o.) Az utóbbi 1944-ben - egy nappal az esküvője után - szovjet fogságba került, s így újabb négy évet töltött Észtországban (szóbeli közlés). Az ELTE finnugor könyvtárában található 1938-as Olaf Sild-féle egyháztörténet Kajos János példánya volt, mint bejegyzése mutatja. A fakultás újraindulása óta teológus-ösztöndíjasunk még nem volt Tartuban, csupán rövidebb látogatásokra került sor. - A szerk.