Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - DÉR KATALIN: Örömzene. (Ókor. Folyóirat az antik kultúrákról)

Megbecsülöm az olyan ókortudományi folyóiratot, amely tájékoztat és magas színvonalon szórakoztat. Amikor azonban azt olvashattuk, hogy az ókor nem csak a szűkebb szakma számára érdekes, nyomban eszembe jutott, hogy az érdekes szó akusztikája változóban van. Egykor azt jelentette, hogy valami elgondolkodtató. Ma mindinkább azt jelenti, hogy valamihez ugyan nincs sok közöm, de adott esetben szórakoztat. Amikor az ókorra gondolok, számomra talán még a szó eredeti értelme is sovány. Egyfelől igaz, hogy a magyar nyelvterületen létezik egy ókortudományi folyóirat, amely a szélesebb közönséghez fordul. Másfelől igaz, hogy az ókor sokak számára az idők teljességét is jelenti, s legmélyebb üzenete az üdvösség kérdéséhez kapcsolódik. Ebben a helyzetben a folyóiratnak a lényegre kell törekednie, s támasztható vele szemben egy olyan elvárás, amit egy szorosan vett szakfolyóirattal szemben nem támasztanék. Könnyű beszélni arról az ókorról, amely gyakran piszkosan emberi. S könnyű beszélni arról az ókorról, amely kuriózumok tárháza. Számunkra, a krokodil számára, az az ókor fontos, amely minden - már akkor is létező - agyaskodással szemben rendületlenül élte alapigazságát: hogy a vallás és az élet ugyanaz. S bár az egyes megjelenési formák változékonyságát és bűneit talán nem tudta helyesen felmérni, mégis ez az egyetlen ókor, amelynek a mondanivalója ma is fontos, eleven. S amelyet, a dolog természeténél fogva, legföljebb részlegesen, egyoldalúan tudtak megszólaltatni a legnagyobb kutatók is. A magyar szellem történetében volt egy jelentős kísérlet, amikor az ókor örökségét szinte vallásos áhítattal próbálták átadni a közönségnek. Voltak olyan kutatók és óriási műveltségű népszerűsítők, akik - kimondva-kimondatlanul - felebarátjuk emberi beteljesülését, bizonyos értelemben üdvösségét vélték szolgálni ezzel az örökséggel. Látásmódjuk részben bizonyára korhoz kötött volt: nem mindig tudtak ellenállni annak a kísértésnek, hogy 20. századi eszméket öltöztessenek - jóhiszeműen - ókori köntösbe. Ami azonban az igényt és a célkitűzést illeti, abban lehet tőlük tanulni. Még akkor is, ha napjainkban sokkal összetettebb, sokkal mélyebb vallásfelfogásra lenne szükség, amely már nem merül ki a - főleg görög - mitológia ideologikus vagy lélektani megközelítésében. Boldog lennék, ha ilyen átgondolt, a történelem és a lélektan tapasztalatain érlelt vallásfelfogás jelenne meg -főleg közvetett módon, rendezőelvként - egyetlen ókor-népszerűsítő folyóiratunkban. Kiérlelése óriási munka volna, de megadná a vállalkozás méltó súlyát. Nélküle talán megszökik a szellem, s ez olyan veszteség, amelyért a jószándék, a naprakészség és az olvasmányos tálalás bizony sohasem kárpótolhat. - A szerk.