Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Klasszikusokról - PÉTERI VANDA: Isten ujja... Strindberg Gustav Vasa drámájáról

nem értek semmit, ezért korlátozom magamat a kötelességeim elvégzésére, és a terhek türelmes viselésére. REGINALD De tudni akarom! MAGISTER O. Olyat szeretnél tudni, amit nem lehet! Próbáld csak meg! elveszejted magad! - Máskülönben: elutazol vagy sem? REGINALD Elutazom Wittenbergbe és lerombolom Luthert! MAGISTER O. irónia nélkül. Ezt már szeretem! 0, fiatalság, mily csodás vagy! Nagy Sándori bánatoddal, hogy már nincs mit lerombolnod! REGINALD Hát nem vagy lutheránus? MAGISTER O. Protestáns vagyok! KRISTINA Ha befejeztétek, hadd szóljak én is egy szót arról, hogy Luther micsoda, csak egyetlen egyet. MAGISTER O. Lelkemre, mondd, még mielőtt szétpukkadsz! KRISTINA Luther halott. MAGISTER O. Halott? KRISTINA Igen, ezt írja sógorom Magdeburgból ebben a levélben. MAGISTER O. felkel. Halott! Reginaidhoz. Szegény Alexander, mit fogsz így lerombolni? REGINALD Elsőként az univerzumot, és utána magamat! MAGISTER O. a bal oldali ajtóhoz tereli. Menj csak, de magadon kezdd! Az univerzum mindvégig fennmarad! (293-295, sz. f.) Magister Olaus később a kétségbeesett királlyal tárgyal. Kíméletlenül a fejére olvassa súlyos felelősségét, s arra biztatja, írjon Nils Dackénak, a felkelők vezetőjének. Gustav Vasa végül hozzálát a levél megírásához. Az ötödik, egyben utolsó felvonásban a teljes, kilátástalan sötétség hirtelen átvált ragyogó fényességbe. Az uralkodó palotája teraszán áll, családja már összecsomagolt, menekülésre készen várakozik. A király anyósa elvonul imádkozni. Johan herceg, apja bánatára, kis idő múlva követi katolikus nagyanyját. Levél jő. Nils Dacke nem hajlandó tárgyalni a királlyal, csapata már benyomult Södermanland tartományba. A Nortullennél kétezer dalarnai várakozik, szándékuk kifürkészhetetlen, de jól sejthető, mire készülnek. A királyt bosszantja a Magister korábbi, derűlátó próféciája, és már a halálra készül. A dalarnaiak közelednek, a palotában felvonják a fehér zászlót. Kis idő múlva vidám, részeg ember érkezik fel a teraszra. A sereg vezetője ő, Engelbrecht. A csoda, a világosság pillanata eljött. Engelbrecht zavarban van. Kissé szakadozottan meséli el, hogy annak idején sílécen kísérte a királyt a norvég határtól, amiért egy nyilat kapott tőle ajándékba. Azonban azt is mondta neki a király akkor: ha még egyszer szükség lesz rá, majd jöjjön! S most itt van, hogy együtt menjenek Dacke ellen. Engelbrecht