Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - VITÁLIS GYÖRGY: A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberekélete és műve

Sokoldalú elméleti és gyakorlati munkássága során részt vett a Balaton környékének tudományos tanulmányozásában, továbbá az Erdélyi-medence, az Egbell környéki és kárpátaljai szénhidrogén feltárására irányuló részletes földtani térképezésekben. Eletének legfontosabb gyakorlati eredményeit a szénkutatás terén érte el. Javaslatára a Nagyegyházi-medencében nagy tömegű alsóeocén (paleocén) barnakőszenet, a zircijásdi-medencében őskátránydús eocén barnakőszenet, az esztergomi területen a Ligethegyen, továbbá a Kecskehegy-Borókáshegy szerkezeti medencében alsóeocén barnakőszenet tártak fel. A Magyaregregy-Nagymányok között, útmutatásai alapján mélyített fúrások a mecseki liász kőszénvagyont gyarapították. A mátraaljai pannóniai fás barnakőszenek felkutatásával is sokat foglalkozott. Tanári és szénteleptani munkásságát a Magyarország szénelőfordulásairól írott, volt tanítványainak ajánlott könyve koronázza meg (1939). Irodalom Vendel Miklós: Vitális István emlékezete. - Földtani Közlöny, 78. 1948, 3-16. o. Vitális György: Megemlékezés dr. Vitális Istvánról (1871-1947) születése 100. évfordulóján. - Bányászati és Kohászati Lapok-Bányászat, 104. 3. 1971, 190-191. o. Vitális György: Vitális István - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997. LIFFA AURÉL (Korpona, 1872. jún. 10.-Budapest, 1956. okt. 23.). Apja Liffa Vilmos Korpona volt szabad királyi város főpénztárosa, míg édesanyja Cornides Auréla a híres Cornides családból származott. A Selmecbányái ev. lyceumban érettségizett, a budapesti Tudományegyetemen természetrajz-vegytan szakon tanári oklevelet, 1906-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1909-ben a heidelbergi egyetemet látogatta. 1910-ben a Műegyetem az elméleti kristálytanból és kristályoptikából magántanárrá képesítette. 1900-ban a M. Kir. Földtani Intézet geológusa, majd főgeológusa, 1921-ben főbányatanácsos, 1922-ben c. ny. rk. tanár, 1934-ben a Földtani Intézet igazgatója, 1935-ben nyugdíjas. A Földtani Intézetben eleinte agrogeológusként működött. Talajtani ismeretei kiegészítésére több hónapot töltött a magyaróvári gazdasági akadémián. Működési területe a Gerecse és a Pilis hegység környékére terjedt ki, majd az Ecsedi-láp agrogeológiai viszonyait ismertette. Szíve azonban a hegyvidéki, főleg bányavidéki földtani kutatások felé vonzotta. így az 1909. évben a krassószörényi kontaktvonulat területén Vaskő, Dognácska, Oravicabánya és Csiklova környékét kutatja, majd a Kudzsiri- és a Szebenihavasokat tanulmányozza. Hegyvidéki kutatásai során az ércteleptani vizsgálatok mellett az érctelepek ásványait ugyancsak gondos megfigyelés alá vette. Az I. világháború után a Tokaji-hegység déli részén folytatott igen gondos és részletes tanulmányokat. Különös figyelmet fordított a kaolin és tűzálló agyag lelőhelyeinek és településviszonyainak ismertetésére. Egyik legértékesebb munkája a Telkibánya