Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Lassi Nummi versei

zelségbe hozza hozzánk, s így átélhetjük, ha igazi, és átláthatunk rajta, ha hamis, álságos. Itt következő válogatásunk csupán néhány villanást tuet megmutatni a gazdag és sokszínű életműből. Annyiban azonban szerencséje van az érdeklődő olvasónak, hogy Nummi verseiből elég gazdag kínálat áll rendelkezésére magyarul. 1989-ben az Európa Kiadó adta ki válogatott verskötetét Lépj ki tükreidből címen, 1990-es Requiem című kötete 1998-ban a Polar kiadásában jelent meg, a 90-es években született költeményeiből pedig a Kánon az erdőn című antológia (Árgus K., Székesfehérvár, 1999) tartalmaz válogatást. A költőnek egyébként évtizedekre visszanyúló magyar kapcsolatai vannak. Több ízben járt hazánkban, szerepelt budapesti és vidéki irodalmi esteken, s több magyar tárgyú verset is írt - például Csontváry képei apropóján. Az itt közölt verseket az utóbbi negyedszázad terméséből válogattam, a már említetten kívül az alábbi kötetekből: Lähdössä tänään (1977), Heti, melkeinheti (1980), Karu laidunrinne (1989), Portaikko pilvissä (1992), Isoisän runotja muita (1999) és Välimeri (2000). A fordító ÉN, TE, BACH Most meg Bach szól. Miért nem sírhatok? Meghalok. Meghalsz te is. Meghalunk, s ha ez nem menne egyszerre, ne igyekezz fölöslegesen. Elsőnek majd én! Tolakodás ez, elismerem, de képzelj csak el egyedül: lehetetlen fráter, oktalan, aszociális. A reggeli kását garantáltan este kilencre főzném meg. Nem szólva a lelki oldaláról. A fájdalom persze mindkettőnknek egyformán szörnyű. Am belőled a nagyobb rész nélkülem is megmaradna. Több értelemben. Kiváltképp pedig a „nagymami, nagymami" négy ifiú körében. Belőlem viszont csak szélben szállongó fűszálnyi. Önsajnálat? Dehogy. Csak Bach. Csupán a Bach.