Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...

története, amely leginkább az egyház történetében válik kézzelfoghatóvá. Ez az istenhit a kinyilatkoztatáson alapul, ezért nem nélkülözhető a történelem vizsgálatánál a teológia. Mind saját életművére, mind pedig az általa irányított intézetekben végzett tanítványaira jellemző a források tisztelete és használata. De műveikben a források, a tények mögött mindig felsejlik az, amit egyelőre csak „tükör által homályosan" láthatunk meg. A felvilágosodás liberális-materialista hagyományain alapuló mai korunk már idegenkedik Lortz történelemkoncepciójától. Hasznosnak, de ugyanúgy idejétmúltnak tartják, mint a többi régi irányzatot. A korszerűnek tekintett modern iskolák abban mind közel vannak egymáshoz, hogy az embert tekintik a történelem központjának, értelmének és mozgatójának. Természetesen az egyes megközelítések ezen belül élesen ellentétben állhatnak és állnak egymással, vegyük például az úgynevezett „baloldali" vagy az úgynevezett „polgári" történelemszemléletet. A vallásos meggyőződés értelmezésében azonban közel állnak egymáshoz: a vallás magánügy, a történelem azonban közügy, s ezért ott a transzcendenciának és Istennek semmiképpen sem juthat hely. Az egyik legnagyobb hatású 20. századi történészirányzat, az 1930-as években indult úgynevezett Annales-iskola, a francia Annales folyóirat köré csoportosul. E csoportnak jellemző szándéka, hogy a történelem teljességét, vagyis az élet különböző jelenségeinek, vonatkozásainak összetartozó egységét ragadják meg. A felszíni jelenségek helyett a mélyben meghúzódó, rejtett összefüggéseket, struktúrákat, hosszú tartamú folyamatokat igyekeznek bemutatni. Ennek érdekében felhasználják a rokon tudományok (szociológia, néprajz, pszichológia, földrajz, kulturális antropológia stb.) tanulságait, eredményeit és módszertanát, vagyis interdiszciplináris kutatásokat végeznek. Ez a törekvés sokban emlékeztet Lortz felfogására, azonban a francia történészek az anyagi kultúrára és a forrásokra s azok megjelenítésére koncentráltak. A társadalom egészének vagy egyes rétegeinek bemutatása új eredményeket hozott. Erre az iskolára is jellemző, hogy a történelmet csak az ember történeteként kívánják bemutatni. Korunk egészét növekvő mértékben jellemzi a történelemtől és a történelmi szemléletmódtól való elfordulás. Bár történelmi művek mennyiségi mutatói Nyugaton emelkedő tendenciát mutatnak, maguk a kutatási témák atomizálódnak és sekélyesednek. Egyre ritkábbak a nagy távlatokban gondolkodó valódi összefoglalások. A technicizálódás és a dehumanizálódás mindent meghatároz. Figyeljük csak meg oktatásiképzési programjainkat, rendszereinket! Az úgynevezett humán tárgyak általában háttérbe szorultak. Nem is elsősorban a történelemtudomány vagy a történelmi gondolkodás valamely konkrét irányzatának hiánya tűnik fel, hanem a gondolkodás, gondolkodtatás maga hiányzik. A késztermékfogyasztó fogyasztói társadalomban nemcsak anyagi, hanem szellemi készterméket akarunk fogyasztani. Amit olvasni kell, amin gondolkodni kell, az csak nyersanyag, legjobb esetben is félkész áru, nem vethető össze a televízió késztermék műsoraival. Az átlag, a hitetlen, az ateista ember számára teljes egyértelműséget csupán a mennyiséggel, a quantítasszal, vagyis az anyaggal való operálás nyújt. A minőség, a qualitas, va-