Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...

<3 gondolat uándorútján katolikus egyház. Friedrich Muckerman jezsuita szerzetes 1931-ben figyelmeztetett arra, hogy a széles körben elterjedt vélekedéssel szemben Hitler pártja nem egyszerűen csak politikai mozgalom. Tudomást kell venni arról, hogy mélyen világnézeti, pszeudovallásos arculata van. Azt a „kinyilatkoztatást", hogy a világot a germán faj és vér fogja megváltani, „a XX. század eretnekségének" nevezte.

26 A német katolikus püspökök már 1931-től tiltották híveiknek az NSDAP-be való belépést. Hitler a hatalomátvétel után azonnal, már első kormánynyilatkozatában kijelentette, hogy a kereszténységet, mint a német erkölcs bázisát védelmébe fogja venni. Saját pártjában is nyomban véget vetett a kereszténység elleni agitációnak. Azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy ő és pártja a hatalom birtokában csak a reálpolitika keretein belül gondolkozik, nem akarja terhelni magát azokkal a világnézeti jellegű dolgokkal, amelyeket a „küzdelem időszaka" átmeneti jelenségeinek nevezett.

27 Az egyik nyilatkozat szerint „a birodalmi kormány, amely a kereszténységben a nép moráljának és erkölcsének megingathatatlan fundamentumát látja, igen nagy fontosságot tulajdonít a Szentszék iránti baráti viszonynak, s igyekszik azt kiépíteni".

28 Ilyen előzmények után javasolta Hitler a Vatikánnak, hogy kössenek konkordátumot, amely pontosan körülírná, milyen jogai és lehetőségei vannak a katolikus egyháznak a Harmadik Birodalomban. A konkordátum tárgyalásai gyorsan lezajlottak. 1933. július 22-én megtörtént az aláírása is. Sok katolikus számára ez az egyezmény jobbnak és hasznosabbnak tűnt, mint az állandó és meddő parlamenti viták, amelyek a katolikus centrumpárt és a kormánypárt között évtizedek óta zajlottak. Az olyan fogalmak, mint egység, nép, élet és történeti hagyományba való gyökerezés, sokakat megzavartak. Lortz nem volt igazán politikus alkat, s az elfogulatlan vizsgálatra és megértéskeresésre való készsége egy nem túl szerencsés próbálkozáshoz vezetett. 1934-ben több cikkében

29 kísérletet tett arra, hogy a katolikusok számára is elfogadható, legitim utat nyisson bizonyos nemzetiszocialista eszmék felé. Ez hamarosan fatális tévedésnek bizonyult, s következményeit viselnie kellett. Az, hogy Lortz gyorsan, még 1934-ben elfordult a kormánypárti irányvonaltól, annak is köszönhető, hogy a hitleri rendszer két elkötelezett ellenfele, a münsteri katolikus püspök, Clemens August Graf von Galen, illetve az 1944-ben kivégzett Max Joseph Metzger, a német Una-Sancta mozgalom alapítója közeli barátai voltak.

30 A nemzetiszocializmus és a katolicizmus összeegyeztetésének ötlete Róma tetszését sem nyerte el: 1935-ben a Sacrum Officium elítélő nyilatkozatát eredményezte.

31 Ez a vargabetű életreszóló tanulság maradt: aktuálpolitikai ügyekkel többet nem foglalkozott. 1935-től a münsteri egyetemen tanított, mint az egyetemes egyháztörténelem és a missziótörténet rendes professzora. Itt már egyértelműen látszott, mennyire iskolateremtő és új utakon járó egyéniség. Reformációtörténeti művével nemcsak történelmet írt, hanem történelmet is formált.

32 Ökumenikus szempontból is ez a legjelentősebb műve. A kétkötetes művet két részre és a második részen belül négy könyvre osztja. Az első rész tartalmazza a bevezető áttekintést, hogy milyen okok és történelmi törvény- és kényszerűségek vezettek a reformációhoz. A második rész a németországi reformációt