Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - VITÁLIS GYÖRGY: A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberekélete és műve

számtisztté nevezték ki, 1870-ben pedig az előző évben alapított M. Kir. Földtani Intézethez lépett át gyakornokként, ahol 1871-ben segédgeológus, 1872-ben osztálygeológus, 1883-ban főgeológus lett. 1894-ben főbányatanácsosi címmel, 1909-ben III. oszt. vaskoronarenddel, 1927-ben m. kir. bányaügyi főtanácsosi címmel tüntették ki. Vérbeli geológus lévén, fő munkaterülete a földtani térképezés volt. A Bakonyban, a Mezőföldön, a Dunántúli-dombvidéken és a Lajta hegységben, az Erdélyi-érchegység és az Erdélyi-medence területén térképezett. Földtani térképei úgyszólván felülmúlhatatlanok: a magyar földtani-kartográfiai irodalom valódi büszkeségei. A gyakorlati vagy alkalmazott geológia művelőjeként számtalan esetben adott véleményt községek, városok vízellátásának kérdésében. Számos gyógyforrás és keserűvíz-terület hidrogeológiai viszonyaival foglalkozott, elkészítette védőterületüket. A tatabányai és a kosdi szénterület feltárásában, valamint a zsibói és a recski kőolajterület kutatásában is jelentékeny szerepet játszott. Irodalom Schréter Zoltán: Telegdi Roth Lajos emlékezete. - Földtani Közlöny, 59. 1929, 5-7. o. Vitális György: Megemlékezés Telegdi Roth Lajos életéről és munkásságáról születése 150. évfordulóján. - Földtani Közlöny, 125. 3-4. 1995, 443-452. o. PETHŐ GYULA (Miskolc, 1848. szept. 9.-Budapest, 1902. okt. 13.). Apja Petrovits István (?), anyja kisújszállási Kún Julianna. A gimnáziumot Pesten, felsőfokú tanulmányait a József Műegyetemen (1869) végezte. Először három éven át tanárjelölt volt, utána kilenc évig a Természettudományi Társulatnál működött, hogy azután 30 éves korában újból az egyetemi életet folytassa és tíz év előtt megkezdett tanulmányait befejezze. 1878 őszén a müncheni tudományegyetemen - többek között - Zittel Károly előadásait hallgatta; de az itteni Paleontológiái Múzeumban is képezte magát. 1879-ben Kolozsvárt a természetrajzi szakból tanári oklevelet szerzett. 1881-ben pedig a müncheni egyetemen a paleontológiái főtárgyból filozófiai doktorrá avatták, elsőként Magyarországról. 1882-ben a M. Kir. Földtani Intézetben segédgeológus, idővel osztálygeológus, 1890-ben főgeológus lett. Részt vett az országos geológiai felvételekben, melynek során a Hegyes-Drócsa és a Kodru-Móma, vagy Béli-hegység - Arad és Bihar megyében -jutott neki osztályrészül. Ez a hegyes, zord, többnyire lakatlan, erdős vidék a Feketeés a Fehér-Körös között fekszik: geológiai felvételezése emberpróbáló munka volt. Pethő kb. 60 négyzetmérföldnyi területet járt be és térképezett részletesen. Heteken át az eldugott völgyekben lakott, ponyvasátorba húzódva. Budapesten, az intézetben pedig az ősemlősök gyűjteményét teremtette meg. Intézeti szakjelentései közül kiemeljük a Hegyes-Drócsa-Pietroszára és a KodruMómára vonatkozókat, a Kalugeri dagadó forrás pontosabb leírását, a Lippa-Odvos-