Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - G. KOMORÓCZY EMŐKE: „A lét megrendítően egyszerű, ám fenséges csodája" - a Szeretet (Miklósvölgyi János: Stigmatizált sakál)

hogy mint minden hús-vér ember, ő sem tökéletes. Ezért nevezi magát „Isten bűnös apostolának", „stigmatizált sakál"-nak. Viszont megsejti a Kegyelem rejtélyes útját: az embernek önmagát kell meghaladnia, még ha ez olykor nehéz is. De vannak események és pillanatok, mikor bárki találkozhat az Örök Értékekkel (A falánkság fullánkja, A cséppé vált szeretet, A Végtelen anyaméhe). Apró mozaikképekben eleveníti fel saját életének katartikus mozzanatait, álmait és látomásait, amelyek rádöbbentették az élet-halál-halhatatlanság misztériumának titkára (Nem mindennapi mindennapok). Már itt a földi életben is lehetnek, vannak sejtései az embernek - hangsúlyozza - a Magasabb Minőség hatalmáról. Számára Mozart zenéje „egy létező, de nem tapasztalható világ sugárzásának tanúságtétele". Poétikus varázserővel, festői sugallattal jelenít meg egy-egy feledhetetlen élményt, ami megéreztette vele: „Botorkálunk ugyan itt a Földön, fájdalmat okozunk egymásnak, és fájdalmakat viselünk el egymástól, de valahogyan (valamilyen furcsa úton-módon) mégiscsak érzéseink és érzelmeink motiválják életünket - irányítják mindennapjainkat, s jelzik minden percben egy anyagtalan világ tündöklő varázsát, mely varázslatot mesebeli ábrándnak tartunk ugyan, de ki tudja, miért, lelkünk mélyén mégiscsak jelenvalóbbnak érezzük a matéria minden egyes sarkalatos lenyomatánál." És ez a felismerés vált irányjelző oszlopává. Mind festészete, mind írói (költői) kvalitása e Csoda jegyében érlelődnek, bontakoznak, lépésről lépésre közelítvén - ostromolván a Teljességet. Szívből kívánjuk, hogy meg is hódíthassa azt; s a csúcsokon hosszan időzhessen, abban a tiszta derűben és nyugalomban, amit Goethe örökített meg A vándor éji dalában. G. Komoróczy Emőke mi