Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - HESSKY ORSOLYA: Mednyánszky László (1852-1919) (Életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)

legfiatalabb koromtól fogva, ez volt életem tartalma." (Enigma 24-25. 109. o.) Ez idő tájt keletkezett képein már semmi nyoma korábbi hatásoknak, sőt, a magát oly sokáig tartó müncheni realizmus aprólékos, rajzos stílusától is teljesen megszabadult. Kö­dös, homályba burkolózó, borongós hangulatú műveit immár felváltották egyrészt az ún. „tűzvilágításos" képek, másrészt a horizont irányába nyitó, a végtelen változatait feldolgozó alkotások. Mindeközben ecsetkezelése egyre oldottabbá, kifejezésmódja pe­dig - a témák újbóli változása során - expresszívvé vált. Ezekben az években felváltva élt Bécsben és Budapesten. Az egyértelmű expresszív fordulat 1911-1913 között kö­vetkezett be, amikor a századelő csavargóképei a már korábban említett módszerrel ­tehát apró, de lényegi változtatásokkal - új, egyéni formában tértek vissza. Mondani­valójának fokozása érdekében szinte alig használ színeket, hanem „ecsettel rajzol": vásznain a vázlatkönyvekből már ismerős vonalakból állnak össze az alakok. Az első világháború kitörését érdeklődéssel teljes örömmel fogadta s hatvankét éve­sen frontszolgálatra jelentkezett. Kérését természetesen visszautasították, de utóbb két fővárosi újság, a Budapesti Hírlap és az Új Idők rajzolójaként kiutazhatott a front­ra. Markója Csillának a bécsi Kriegsarchivban végzett kutatásaiból kiderül, hogy a Monarchia hadseregében mennyire szervezett volt a hadifestők utaztatása, foglalkoz­tatása, a kiállítások megrendezése (vö. Enigma 28.). Mednyánszky 1914 és 1917 kö­zött - hosszabb-rövidebb budapesti és bécsi tartózkodásoktól eltekintve - a front első vonalaiban dolgozott mint hadifestő. Helyszíni rajzai, vázlatai nyomán a frontvonal mögött dolgozta ki festményeit, amelyeket a többi, szintén a fronton dolgozó mű­vésszel közösen a sajtóhadiszállás kiállításain mutatott be. A háború vége felé azon­ban egészsége már nem bírta munkatempóját: elhatalmasodott vesebaja, ráadásul meg is sebesült. 1919 tavaszán hunyt el Bécsben. Mednyánszky László festészete a magyar művészet egyik legkiemelkedőbb, komple­xitásában egyedülálló jelensége. A magányos, különc mester művészi és emberi port­réja immár teljes egészében előttünk áll. Az előbbit művei rajzolják meg, az utóbbit feljegyzéseiből ismerjük. Önmagával és a külvilággal folytatott állandó küzdelme alko­tásaiban is, írásaiban is megnyilvánul. „Sok belső küzdelem után végre tisztán látom helyzetemet. Egészen elválni kell a földi élet érzelmi szférájából. ... Ha az ember egy­szer semmit sem kíván és semmitől sem fél igazán, kezd ember lenni. Akkor kezd az ember látni helyesen és hallani helyesen." Hessky Orsolya Jegyzetek 1 Magyar szervezésben: 1943 Budapest, Almásy-Teleki kiállítóterem: Báró Mednyánszky László válogatott fest­ményeinek kiállítása; 1960 Bukarest, 1969 Varsó, 1979 Budapest, MNG: Mednyánszky László emlékkiállítá­sa, 1997 Budapest, Stúdió 1900 Galéria: Válogatás a Barcsay-hagyatékból; 1999 Budapest, Home Galéria: Mednyánszky László emlékkiállítása; 2001 Budapest, Polgár Galéria: Az öreg kutya. Mednyánszky László ki­állítása; 2002 Budapest, Európa Galéria: Mednyánszky László emlékkiállítása; szlovák szervezésben: 1962 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria; 1979 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria; 1990 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria; 1995 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria, 2001 Nagyőr, állandó kiállítás 2 A kiállításra kölcsönző múzeumok: Baja, Türr István Múzeum, Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, Székes-

Next

/
Thumbnails
Contents