Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
Figyelő - SZÉPLAKI GYÖRGY: A tudomány fellegvárai (ActaPapensia - Acta Patakina)
Pápán, a református gyűjtemények egyedi kiadványain kívül is találhatunk egyháztörténeti vonatkozású tanulmányokat, forrásfeldolgozásokat, -közléseket (Lásd a 7, 12,13,17, 21. számú jegyzeteket!). Köblös József „testes" iratanyaggal, három közlésben mutatja be a pápai reformátusok küzdelmét vallásuk szabad gyakorlásáért 28 . Eligazodás, megértés céljából bárki (lelkész, egyházközeli ember) számára tanulságos lehet, miként él, gondolkodik a 21. század elejének átlagembere. Milyen képzetek, világlátások, hitek „hálózzák be" életét 29 . Valóságos szellemi kalandozásra hív a modern, számítógépes kutatási módszerrel készült egyik tanulmány, amely az alfabetizációs konferencián szerepelt. 30 Talán megnyugtató, hogy a kutatás mai állása szerint, például az „ördöghitnek" ezekben a 17. századi prédikációkban csak a bibliai alapjai mutathatók ki. A közelmúlt történetének kutatása (különösen az ötvenévnyi távlat betartásával) sürgető és elengedhetetlen feladatokat ró a tudományra. Egyrészt, élnek még résztvevők, szemtanúk, tehát van mód őket megszólítani, tőlük adatokat gyűjteni, másrészt rendezni kell azokat a korabeli levéltári forrásokat, amelyek eddig talán háttérbe szorultak. Ilyen feladatot vállal az Acta Patakina X. 31 kötete, összegyűjti és sokféleképpen használható jegyzetekkel, mutatókkal látja el a pataki kollégium nevezetes szupplikációjának dokumentumait. Névmutatójában ismert egyházi és nem egyházi személyiségekre bukkanhatunk, akik cselekvő részesei voltak az eseményeknek. (A kötet egyik szerkesztőjének, Bilkay Ruthnak a neve is ott található.) Érdekes irodalmi, történelmi kutatómunka lehetne egybegyűjteni azoknak a sorát, akik az 1945-51 közötti szupplikáció résztvevői közül a „közembernél" több hírt adtak magukról. A szépirodalmi és más írásművekben fellelhető tények, összefüggések pedig szakdolgozó diákoknak adhatnának értelmes, szép feladatokat. Például: Dobos László, szlovákiai magyar író, a negyvenes évek végén Sárospatakon tanuló felvidéki diákok 32 hősi küzdelmét is bemutatja Földönfutók című regényében: „Valahányszor átbukdácsoltam a határon, az ígéret földjét éreztem a talpam alatt. Nem kellett félnem a szótól; nevetve mesélhettem a szökés izgalmait, s égig érő, apró örömöm megoszthattam másokkal. Segítő kezek nyúltak felém, és kenyeret tettek az asztalra, hogy fogyasszam el. Számomra ez volt a reménység tiszta ege, a jó szóval kínált kenyérdarab: Gyalázat elől menekültem, s elég volt egy levél szára is, hogy megkapaszkodjam benne. 33 " Dobos László az Actakötet tanúsága szerint az 1948-as szuplikáció résztvevője is volt. Lázár István, író, újságíró (O írta a Kiált Patak vára című szociográfiai kötetet. 34 ) meleg hangon emlékezik vissza diákéveire, és nagy elismeréssel ír a szuplikációról 35 , melynek részese volt 1951-ben, a XIII. körzetben. S hogy miként fonódnak egybe a kutatás/kutathatóság lehetőségei? Pápai „vonal" is fellelhető a kötetben. 1949. szeptember 23-án kelt levelében Benedek Sándor ír Pápáról, az akkor már a református iskolák által összehangolt szupplikációról, annak pápai módszeréről. 36 A szupplikáció mára is ható tanulságait Dienes Dénes szavaival foglalhatjuk össze: „...egy közösség egészséges életéhez hozzátartozik a szellemi - lelki - és az anyagi javak egyensúlya és csereértéke. Ehhez járult az a jóleső érzés, hogy mindkét fél abból az értékből adott, amelynek művelésén fáradozott. ... A kétkezi és a szellemi munkás
