Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - GÖDÉNY ENDRE: A nyugati civilizáció és Magyarország, avagy Mezopotámiától Irakig és tovább (Bogár László: Magyarország és a globalizáció)

modernitást is legyűri és kiszipolyozza. A tárgyiasult metaforákként említettek pedig a társadalmi lét és a természeti környezet ellen szegezett csúcs (technikájú) fegyverek, amelyek egy új minőségű léterőszak nyomjelző lövedékei. Ezek után áttekinti a globalizáció mesterséges valóságának hatalomszerkezetét és intézményrendszerét. (A sok remek futam közül ez az egyik.) És ezt követően adja elő a maga sajátos felfogásában az úgynevezett „puha" világháborúk történetét. Persze ez sem eseménytörténet, hanem történetfilozófiai és lételméleti háttérelemzés. (Megjegyzés: jóllehet értem Bogár László indoklását, hogy miért nevezi a világháborúkat „puhának", mégis sikerületlennek tartom az effajta meghökkentést. Szerintem ez esetben nem is túllőtt a célon, hanem egyszerűen mellétrafált. Még találóbb azt mondani, hogy nem vette észre, hogy háttal áll a célnak.) A negyedik fejezet a Requiem, avagy a létfelélés hatalomgazdasága címet viseli, és megkísérli összefoglalni azt a vészjósló, önpusztító ámokfutást, ami korunk globális birodalmát és az uralma alá hajtott egész emberi civilizációt jellemzi. Nem lehet elégszer tudatosítani, hogy a tőke - természete szerint - eleve és mindig pusztítja a természeti környezetet, az ember belső világát és a „családüzemet". A tőkés közgazdaságtan számára a külső és a belső természet egyszerűen nem létezik mint tényező és kategória. Nincs! A GDP számítása szempontjából - például - teljesen érdektelen, hogy pusztító vagy építő folyamatok zajlanak-e a természetben és az emberi világban. A fejezet a szeptember 11. szindróma elemzésével zárul. Ez a cikkely ugyancsak parádés intellektuális teljesítmény!!! Az USA értelmezési és reagálási módja pedig csakis az eredeti létagresszió eszkalálódásához vezethet. 2004 tavaszán ez már csak a szellemi fogyatékosok gyengébbjei számára nem evidencia!!! Briliáns és fölényesen okos az epizódszereplőnek nyilvánított „létező szocializmus" tündökléséről és bukásáról írott fejezet is, amelyben már Magyarország egykori ügyesbajos dolgairól is szó esik. Bogár László véleménye szerint a kelet-európai modernizációs kísérlet zsákutca volt a Nyugat történelmi zsákutcáján belül. Az emberi lét esszenciális problémái felől tekintve rá, megállapíthatjuk, hogy semmi újat nem hozott, csak a korai kapitalizmus brutalitását ismételte meg hatványozottan, kiiktatva a Nyugaton akkorra már kiépített „mutatványos bódét". Ettől függetlenül Marx zseniális gondolkodó és elemző elme volt, és problematikája ma is eleven. Sajnos! Azonban lételméleti korlátai ma már nyilvánvalóak. Hála Istennek! - Marx lételméleti korlátai elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy a modernitást ő az emberiség kikerülhetetlen és alapvetően pozitív fordulataként értelmezi a társadalmi létezés szempontjából. Az általa elképzelt jövőnek a társadalma és gazdasága csupán a hétköznapi antagonizmusokat lett volna képes megszüntetni, a nyugati modernitásnak a külső és belső természetet roncsoló immanens lényegét nem. Az ötödik fejezet utolsó három „magyar" cikkelyét követi a rendszerváltozás fedőnevű hadműveletet bemutató és elemző fejezet. A szerző hazai talajon sem adja fel a szellemi magaslesen elfoglalt pozícióját, és illúziótlanul megállapítja, hogy a rendszerváltoztatásnak nevezett változások valójában már 1990 előtt lezajlottak a magasabb régiókban és a kulisszák mögött. Ami ezután következett, az már csak lejátszástechnika, egy újabb „mutatványos bódé" fontoskodó berendezése.