Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - GÖDÉNY ENDRE: A nyugati civilizáció és Magyarország, avagy Mezopotámiától Irakig és tovább (Bogár László: Magyarország és a globalizáció)

A nyugati civilizáció és Magyarország, avagy Mezopotámiától Irakig és tovább Bogár László: Magyarország és a globalizáció (Osiris Kiadó, Budapest, 2003) Ősszel erősen járt az eszemben, hogy írnom kellene egy nagyobb lélegzetű tanulmányt az itteni alcímmel, lelki-szellemi egészségem megóvása végett. Kishitűen lemondtam róla. Abban is kételkedtem, hogy létezik olyan ember a világon, aki legalább megköze­lítőleg meg tudná írni azt, amire gondoltam, s egyidejűleg nem keseríti el a világot. Ekkor már bizonyára nyomdában volt Bogár László kézirata: Magyarország és a globa­lizáció. A cím nem valami találó, mert nem Magyarországból kell kiindulnunk, hogy a nyu­gati civilizáció szerkezetét, s - ezzel szoros összefüggésben - a globalizáció jelenségé­nek lényegét megértsük, hanem éppen fordítva: a nyugati civilizáció szerkezetéből, valamint a globalizáció jelenségének lényegéből érthető meg Magyarország helyzete, sőt ezekből érthetők meg a sajátos magyarországi jelenségek is. A könyv azonban ettől függetlenül kitűnő. A szónak abban az ősi értelmében, hogy kitűnik a többi közül. Mert az igénye egyedülálló. Ezt nyugati ember nem írhatta volna meg, sem egy valamikori szovjet ember. Csakis egy közép-európai ember írhatta meg ezt, aki a római kereszténység, valamint a mo­dernitás szellemét és nyelvét egyaránt érti; aki a Nyugat és a Szovjetunió párbaját azzal a tudattal figyelhette, hogy a világ bajára egyik sem kínál valójában megoldást; aki úgy volt egy ország társadalmának intelligens polgára, hogy az 1945 utáni magyar társada­lomban kétségkívül működő felhajtó erő hatására sem vesztette el a látását: a létmeg­értés igénye mindig jelen volt személyiségében, akkor is, amikor a kedvező tendenciák előnyeit élvezte, és személy szerint profitált a lehetőségekből. Különben utólag sem tudna úgy gondolkozni, ahogyan most gondolkodik. Rehabilitáltam magamban az intelligens szót, melyet nem szívesen használok azóta, hogy 1957-ben vagy 1958-ban egy huszonéves főszerkesztő megnyugtatott: „intelli­gens módon mindent meg lehet írni". Vagyis úgy, hogy a lényeg rejtve maradjon; hogy nehezen legyen kihámozható, mi is történik velünk, körülöttünk. Bogár László arra használta a tiszta értelmét, hogy a főáramlat (a mainstream) ellenében látóvá és gon­dolkodóvá tegye az olvasót. Ezért úgy vélem, könyve nem fog éles viták kereszttüzébe kerülni. Mert az agyonhallgatandó művek kategóriájába sorolják be az övét is. Ismerjük el: az ellenérdekeltek szempontjából ez az eljárás ésszerűnek és praktikusnak tűnik. Szögezzük le: nem könnyű olvasmány! De ha valaki nem retten meg a hemzsegő idegen hangzású fogalmaktól, hanem magyarra szelídíti magában azokat egy kis gon­dolkodás és szótározás révén, akkor lebilincselő olvasmányélményben lesz része. Is­mertetni is nagyon nehéz ezt a könyvet, mert ha megtartom a nyelvezetét, akkor az is­mertetésem is ugyanolyan riasztó lesz, mint magának a könyvnek a nyelvezete, ha pedig „más nyelven" próbálom megfogalmazni a mondandóját, az a veszély fenyeget, hogy nem tudom pontosan közvetíteni azt, amit a szerző közölni akart. Végül is vál­iá.a

Next

/
Thumbnails
Contents