Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - DÉR KATALIN: „Még a jók is üdvözülnek!..." (Liptay Lothar: A keresztyénség viszonya más vallásokhoz)

zásra van szükség, ezért a reformok nem elégségesek, reformáció kell. A reformmal szemben a reformáció a fennálló viszonyok alapvető megváltoztatása, amelyet nem lehet elhatározni, bevezetni, végrehajtani, ezért tekinti Douglass alulról jövő kezdeményezésnek, mert az emberektől, a néptől indul (48. o.). Ha meggondoljuk, Luther úgy emlékezett vissza reformatori munkájának kezdetére, hogy olyan volt, mint a vak öszvér, amelyet vezetnek. Karl Barth pedig, a teológia 20. századi nagy igei megújulásának elindítója, a sötét templomtoronyban a feljárót kereső, de a harangkötélben akaratlanul megkapaszkodó és így a harangot nem szándékosan megkondító emberhez hasonlította magát. Ezzel éppen nem az alulról való, tehát az emberi kezdeményezés jelentőségét hangsúlyozták, hanem az isteni, vagyis felülről való cselekvés páratlanságát. A teológiai gondolkodás és az egyházi élet nagy megújítóit felidézve nem lenne helyes őket a feladatok rendszerét alaposan végiggondolókkal szembeállítani. Az egyház megújulásában az a reménységünk, hogy Isten ma is teremt ilyen embereket mindkét fajtából. Talán éppen a könyv olvasói közül. Reuss András Jegyzetek 1 Pintér Károly: Új reformáció?! Gondolatok Klaus Douglass könyvéről. Lelkipásztor (78) 2003/2, 57-64. o. - Nóvák István: A „semper reformari" árnyékában. Gondolat-töredékek Klaus Douglass: Az új reformáció című könyvének olvasása közben. Confessio (27) 2003/2, 13-21. o. - Glatz József: Új reformáció. Lelkipásztor (78) 2003/5, 185-186. o. 2 Küng, Credo. Hiszek (1997) 3 I. m. 69. o. „Még a jók Is üdvözülnek!..." Liptay Lothar: A keresztyénség viszonya más vallásokhoz A téma megközelítésének típusai korunk keresztyén teológiájában (Kalligram Kiadó, Pozsony, 2003) ...Mennyivel inkább üdvözülnek akkor a gonoszok! - A szentencia egy buddhista iratból, a Tanisóból való (idézi Nemeshegyi Péter: Vissza a gyökerekhez. Budapest, 2003, 299. o.), „jókon" az erkölcsi kiválóság, vallási fensőbbség gőgjétől eltelt embereket értve, „gonoszokon" pedig a bűneiket megbánó, megtérő, többé nem önmagukra, saját vallásos teljesítményeikre, hanem egyedül Amidára, az Irgalom Buddhájára hagyatkozókat. A mondás óhatatlanul a farizeus és a bűnbánó vámos jelenetét, s Jézus ottani szavait juttatja eszünkbe, és azt a kérdést, vajon nem inkább a farizeus modellje jellemezte-e a kereszténységet más vallásokhoz való viszonya történetének nagy részében. Liptay Lothar tanulmányának témája e viszony 20. századi alakulása, elsősorban a kérdéssel kapcsolatos legjelentősebb elméleti, vallásbölcseleti állásfoglalások sorravétele. A kézirat 1975-ben doktori disszertációnak készült a prágai Károly Egyetem Comenius Teológiai Fakultásán. Anyagát a szerző az azóta eltelt több mint negyedszá-