Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - BAGYINSZKI PÉTER ÁGOSTON: Öt út az egyház egyetlen misztériumához (Avery Dulles: Az egyház modelljei)

hogy összhangba hozzuk a modelleket, úgy, hogy különbségeik egymás kiegészítését, ne pedig kioltását szolgálják. Másrészt viszont fel kell ismernünk, hogy minősítés nélkül nem fogadhatjuk el mind az öt modellt, hiszen bizonyos mértékben konfliktusba kerülnek egymással. Különböző prioritásokat javasolnak, sőt kölcsönösen ellentétes megállapításokra vezethetnek. A többitől elszigetelve mindegyik egyházszemléleti típus komoly egyensúlyzavarokat és torzulásokat hoz magával. Avery Dulles az alapvető modellek bemutatása és bírálata után két irányban tesz javaslatot a továbblépésre. Egyrészt az öt megjelölt modell mellett (a bővített második kiadásban) felvázolja egy hatodik, integráló jellegű „tanítványság-modell" lehetőségét,

11 másrészt bemutatja, hogy a harmadik modellből kiindulva, a másik négy bevonásával hogyan képzeli el egy korszerű kombinált ekkléziológia felépítését: „Ha a különböző modellek értékeit összhangba hozzuk, véleményem szerint a szentségi modellnek különleges értéke van. Megőrzi az intézményi elemek értékét, mert az egyház hivatali struktúrája tiszta és látható körvonalakat ad neki, amely által élő jel lehet. Megőrzi a közösségi értékeket, mert ha az egyház nem lenne szeretetközösség, nem lehetne Krisztus hiteles jele. Megőrzi a hirdetés dimenzióját, mert csak a Krisztusra hagyatkozás és a róla való tanúskodás által mutathat az egyház hatásosan Krisztusra, mint Isten megváltó kegyelmének hordozójára - akár elfogadják az üzenetet, akár elutasítják. Végül pedig ez a modell megőrzi a földi szolgálat dimenzióját is, hiszen e nélkül az egyház nem lenne a szolgáló Krisztus jele."

12 IV. Néhány egyhaztani kérdés elemzése a modell-analízissel Miután az előzőekben az öt alapvető egyhaztani modellt mutattuk be, hivatkozva ezek erős és gyenge pontjaira is, a továbbiakban azt vizsgáljuk, hogyan vezetnek a modellek eltérő álláspontokhoz a mai teológia néhány konkrét vitatott kérdésében. Egy-egy ilyen kérdés elemzésének a könyv egész fejezeteket szentel, hogy a modell-analízis hatékonyságát és heurisztikus erejét meggyőzően tudja bemutatni. Terjedelmi korlátok miatt e kitérők részleteibe itt nem tudjuk követni a szerzőt (megmaradunk a könyv gondolatmenetének fő vonalában), de röviden jelezni szeretnénk legalább a fontosabb leágazási csomópontokat. Helyes egyházszemléletünk kialakításának két határfeltételét jelenti az ősegyház kialakulásáról alkotott elképzelésünk, illetve az egyház eszkatológikus jövőjéről alkotott képünk. Avery Dulles figyelmeztet, hogy a Szentírásban található szinte minden egyházkép alapján azt kell hinnünk, hogy az egyház nem szűnik meg az idők végén, sőt akkor fog eljutni igazi valóságához.

13 A VII. fejezetben ennek a kérdésnek az elemzését találjuk az egyes egyházmodellek összefüggésében. A hamis egyházak kérdése egykorú a kereszténységgel. Az igaz egyház meghatározását célzó ismertetőjegyeknek több apologetikus hagyománya alakult ki. A reformáció idején figyelemre méltó vita zajlott a protestáns és a katolikus hitvitázók között arról, miképp azonosítható az igaz egyház. A VIII. fejezetben ennek a kérdésnek a tárgyalását találjuk a modell-analízis módszerének lehetőségeit kiaknázva. A keresztény ökumenizmus az egyházat szétszabdaló történelmi sebek gyógyítását tűzi ki célul, mert ez az egységes keresztény tanúságtételnek is sarkalatos pontja.