Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - BAGYINSZKI PÉTER ÁGOSTON: Öt út az egyház egyetlen misztériumához (Avery Dulles: Az egyház modelljei)

függését. Az ilyen módszer érthetően mutatja be a teológus előtt álló választási lehetőségeket, és érzékelteti azt is, hogy ha elfogad egy adott modellt vagy modellkombinációt, előzetesen egész sorozatnyi álláspont mellett kötelezi el magát bizonyos problémák tekintetében. Szerzőnk minden egyes modell elemző bemutatásának egy-egy fejezetet szentel. Kérdésként vetődik fel az olvasó számára, hogy a számozásban fontossági vagy történeti sorrendet kell-e keresnünk. Van-e egyáltalán rendező elv a felsorolásban? A könyv egy későbbi fejezetéből kiderül, hogy a számozásnak csak technikai jelentősége van, a rendszerező elemzés szempontjából esetleges az adott sorrend. A szerző későbbiekben kifejtett állásfoglalása szerint ő maga a harmadik modellből kiindulva, a másik négy modell kombinálásával felépített egyhaztani szemlélettel szimpatizál a leginkább.

9 A) Az egyház mint intézmény (societas) • Az intézmény-modell az egyházat a politikai társadalom analógiájával magyarázza. Kizárólagos formában csak ritkán képviselték, ez az egyházszemlélet azonban a késő középkortól a 20. század közepéig a római katolikus egyháztan jellegzetes, domináns része volt. Ez a modell érthetővé teszi, hogy az egyháznak szervezett közösségnek kell lennie, s hogy olyannak kell maradnia, amilyennek Krisztus alapította. Az ilyen közösségnek magában kell foglalnia egy hatalommal felruházott lelkipásztori hivatalt, hogy vezesse a közösség istentiszteletét, megszabja az elfogadható tanbeli eltérések határait, s hogy a közösséget hivatalosan képviselje. Önmagában azonban ez a modell merevségre, vaskalaposságra és konformizmusra hajlik; könnyen behelyettesíti az intézményes egyházat Isten helyére, és ez a bálványimádás egy formája lehet. Ennek ellenszereként az egyház struktúráit alá kell rendelni közösségi életének és missziójának. B) Az egyház mint misztikus közösség (communio) • Az egyház mint közösség fogalma több bibliai képpel is összefügg - különösen azzal a kettővel, melyek a 20. század első felének megújulási mozgalmai révén kerültek előtérbe a modern katolikus egyháztanban (ti. Krisztus Teste és Isten népe). Ez a modell magától értetődővé teszi, hogy az egyháznak Istennel egyesültnek kell lennie a kegyelem által, s hogy ennek a kegyelemnek az erejével a tagoknak egymással is egységet kell alkotniuk. Modellünk veszélye, hogy a rajongás egészségtelen szellemét válthatja ki; a vallási élmények vagy a meleg, családias kapcsolatok keresése közben hamis várakozásokhoz és teljesíthetetlen vágyakhoz vezethet, az egyház nagyságával, az előtte álló sokféle feladattal, és az eszkatológiai céljától elválasztó távolsággal kapcsolatban. Ennek ellenszereként türelemre, hitre, s a nagyobb és egyetemesebb célra fordított figyelemre van szükség. C) Az egyház mint szentség (sacramentum) • A Cyprianus, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás és Scheeben által előkészített szakramentális ekkléziológia a 20. század katolikus teológiájában kristályosodott ki. Protestáns teológusoktól mindmáig ez az egy-