Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ECKHART MARGGRAF: Európa - vallás nélkül?

nagy figyelemmel követik az európai egységesülés folyamatát, s a maguk részéről úgy látják: az egységesülő Európa sokat tehet azért, hogy területén béke és megbékélés legyen. Azonban igen nagy feladatról van szó, ezért minden eszköz számít, amely a megbékélést erősíti és a testvéri érzületet fokozza. Az egyházak ezt a helyzetet tartják szem előtt, amikor bekapcsolódnak a vitába. Másrészt saját maguknak is érdekük, hogy szervezeti szempontból jól átlátható rendszer jöjjön létre, amellyel együtt lehet dolgozni. Az egyházak részvétele a döntéshozatal munkájában A döntéseket elsősorban a bizottságok, a minisztertanácsok és a kormánykonferenciák hozzák; nagy kérdés, hogy az egyházak hogyan befolyásolhatják ezt a munkát. Ki kell mondanunk, hogy főleg az informális kapcsolatok játszhatnak itt szerepet. Akit ismernek, azt alkalmasint meghallgatják. Időnként azonban hálásan vesznek egy-egy minőségi hozzászólást is. Az EEK Brüsszelben fenntart egy irodát, ezen keresztül, valamint az Európai Parlamentnél és az Európa Tanácsnál meglévő személyes kapcsolatait felhasználva mindkét megnyilatkozási formával él. Ezen a téren különösen sokat tesz az EEK Egyház és Társadalom bizottsága. Az EEK köreiben főleg arról folyik a vita, hogyan lehet az egyház és az állam, valamint az egyház és a társadalom viszonyát kielégítően leírni. Kérdés továbbá, hogy a megfogalmazás mikéntje milyen következményekkel jár az egyesülő Európa számára, akár szervezeti, akár működési szempontból. Az Európa keleti részén élő egyházak főleg azért aggódnak, hogy az egyházat - szerepét csökkentve - az egyéb nem kormányzati szervek szintjére degradálják. Hol marad ebben az esetben az egyház sajátos magától értetődősége? A civil társadalomról folytatott vita - legjobb esetben - segítheti rendezni az egyházak és az Unió kapcsolatát, mégpedig oly módon, hogy az egyházak sajátos jellege ne sérüljön. Katolikus részről az Európai Püspöki Konferencia konzultációs tanácsa lényegében az EEK-hoz hasonló eszközökkel igyekszik befolyását érvényesíteni. Azzal a nagy különbséggel, hogy az ő esetükben a Vatikán mint európai állam közvetlenül is részt vesz a folyamatban. Némelyek úgy vélik, hogy az Európai Unió és a Vatikán közti konkordátum jelentené a megnyugtató megoldást. Lopakodó koordináció a képzésben és az oktatásban A közvélemény úgy tartja, hogy a szubszidiaritás főleg az oktatás, a képzés területén jellemző. Csakhogy ez az elv igen nehezen érvényesíthető az uniós tagországokban, így Németországban is, ahol pedig a döntéseket tartományi szinten hozzák, nem szövetségi szinten. Megjelennek az európai oktatási programok - Leonardo, Sokrates stb. -, gyakorivá lesz az iskolák közti partnerség, nem szólván az Európai Bizottság illetékességéről a szakképzésben. Mindennek ellenére ma is sokan úgy vélik, hogy az egységes Európa kevéssé gyakorol befolyást az oktatásügyre. Pedig a változás itt is végbemegy, szinte érthetetlen csendtől övezve. Évről évre sű-