Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - GÁSPÁR DOROTTY: A Koszorúk és epigrammák (Sághy Marianne: Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában 366-384)

nyok és keresztények szembenállása a 4. század közepén „Alföldi-tézis". Ez a szembenállás valóság. Az ellentét volt és van, feltárnunk ennek mibenlétét és módját kell.

12 A módszer változik csupán, hogy ez miként történik. Vegyünk egy másik idézetet! „A Város krisztianizációja - a katolikus városi nyilvánosság kialakítása, a mindennapok idejének megszentelése, a szentkultusz megszervezése, a pápai hatalom megerősítése -1. Szent Damasus pápa (366-384) pontifikátusa alatt ment végbe." (23. o.). Róma városának lakossága az időszámításunk szerinti 1. századtól kezdve ismerkedett a kereszténységgel, folyamatosan egészen Damasus koráig, és még tovább. Ugyanis egy csapásra még Damasus kedvéért sem lett az egész város kereszténnyé. Titokban nem lehet keresztény az ember, tehát a nyilvánosság is folyamatosan adva volt, és fokozatosan növekedett, a keresztények létszámának növekedésével arányosan. Sajnos. A tömeg sosem képvisel minőséget, csak mennyiséget. Köztük ott voltak a színleg keresztények. Épp ezért következhetett be a lázadás Damasus és Ursinus hívei között. E lázadást viszont pápák hatalmi harcává lefokozni erős torzítás.

13 A mindennapok megszentelése nélkül nincs keresztény élet, tehát az az állítás sem igaz, hogy ezt Damasus szervezte volna meg. A szentkultusz itt inkább még csak mártírtisztelet.

14 Pápai hatalomról Damasus idején még aligha lehet beszélni. Róma püspökének a primátussága a kérdés lényege, amely közel sem olyan egyszerű és jelentéktelen, hogy a manapság szokványos kifejezések, mintegy frázisok odavetésével el lehetne intézni. A birodalomnak mind a nyugati, mind a keleti térfelén a püspökök nagyon is tudták, hogy Róma püspöke valamennyiük között az első. Ennek a ténynek gyakorlati elismerése azonban hullámzó, és egy folyamat eredménye.

15 Az elsőbbség isteni rendelésből jár Róma püspökének, mint Szent Péter utódjának. Ez nem hatalom a szónak abban az értelmében. Az viszont igaz, hogy valami tényleg történt Damasus korában. E történésnek elsődleges oka maga I. Constantinus, aki „különösen komolyan avatkozott be az egyház ügyeibe" (22. o.), hogy a szerzőt idézzem. A sokrétű beavatkozások egyike nagy gazdagságot eredményezett mind Rómában, mind Constantinopolisban. Adományai révén épülnek meg azok a bazilikák, amelyek az „emlékművek" epiteton ornansot nyerték el a szerzőtől. Gazdagnak számít Damasus is, ezért ő maga is építkezik. Ezzel a tevékenységgel kelthette azt a látszatot, hogy megteremtette Róma város püspökének világi hatalmát. Az biztos, hogy Róma város keresztényei körében volt tekintélye. Sőt, úgy tűnik, a pogány arisztokrácia előtt is volt tekintélye. Idézek Sághy Marianne könyvének 63. oldaláról: „...a híres pogány szenátor, Praetextatus maliciózusan megjegyezte: facite me Romanae ecclesiae episcopum, et ero protinus christianus." Ezt a mondatot a jeromosi szövegben az alábbi mondat vezeti be: solebat ludens beato papae Damaso dicere.

16 így már nem annyira maliciózus és ellenséges, mint inkább tréfás, játékos a megjegyzés. Továbbá azt a kérdést is feltehetjük: kit jellemez a megjegyzés maga, Praetextatust vagy Damasust? Ha Jeromos bevezető szavait is figyelembe vesszük,

17 akkor inkább Praetextatus teljesen pogány gondolkodására kell vonatkoztatnunk önnön szavait, vagyis, ha megéri az üzlet, akkor kereszténnyé válik. De ne kalandozzak el, és ne vágjak az események elé! Hiszen még csak ott tartunk, hogy „Konstantin az első keresztény császár". (24. o., cf. 34.) Keresztény? Jóllehet szo-