Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Fanny de Sivers írásai

Fanny de Sivers írásai Bereczki Gábor és H. Laborcz Júlia fordításában Fanny de Sivers esszéjét - Az anyagba szőtt imádság - három évvel ezelőtt olvashattuk folyóiratunkban (2000. 3-4., 72-83. o.). Bevezetőként közöltük a szerző rövid életrajzát is. Az alább olvasható ciklust - még látatlanban - mostani számunk elejére szántam. Az írónő azonban keresztülhúzta számításomat: kifejezetten római katolikus - magyarán pápista - anyagot küldött: segítő szentekkel és ereklyékkel. Száműznöm kellett a folyóirat mélyére, de a török költő és a finn elbeszélő társaságában nincs méltatlan helyen. Gondolatait szépprózaként olvassuk: hiszen mi nem kanonizálunk szenteket, s azt sem véljük tudni, hogyan, miben segítenek ők a túlsó partról. Ereklyét sem hitelesítünk, s nem írjuk körül lehetséges hasznait. Csupán az Isten szeretetét óhajtjuk, s elég az nékünk, hinajána-keresztyéneknek. Örülnénk éppen - hogy is ne -, ha elhalt kedveseink óvó pillantása, segítsége kísérné tetteinket; vágyik a szívünk, hogy így legyen, de többet nem mondhatunk; mert nem látjuk, nem halljuk, s el sem bírjuk képzelni, amit Isten készít az őt szeretőknek. Fanny de Sivers esszéit azonban szívesen vesszük kézbe: könnyen áttekinthető, de mélyen emberi tartalmú írások. Ami az ő számára egészében hit, az számunkra hit, vágy és képzelet együttese. A nevek írásmódjában a római katolikus gyakorlatot követjük. - A szerk. Mindenkinek más halála van Mindegy, mennyi vigaszt adó szót gondolunk is ki, nem számít, mennyire szilárdnak is tűnik gondolkodásunk metafizikai megalapozottsága - a halál Istennel való találkozást jelent, szabadulást jelent ennek a világnak a megpróbáltatásaitól és a fájdalomtól, új, tökéletes élet kezdetét jelenti -, a halál arca mindezek ellenére mégis irtóztatónak, visszataszítónak és félelmet keltőnek tűnik. Ott a holttest és a ravatalozó borzalmai. Ha minden egyszerű és természetes lenne, akkor lehetne ezekről a dolgokról egyszerűen és természetesen beszélni. De a halál nem termesze-