Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai

nyújthatna a feliratok forrásairól, ihletőiről. A szövegek az ókori irodalom alapos ismeretéről tanúskodnak, szerzőik teológiai ismeretét gyakran háttérbe szorítják a feliratok antik idézetei, utalásai. Az epitáfiumok feliratai - az adatközlésen túl - olykor fájdalmasan, olykor elégikusan, de mindig személyes hangon búcsúztatják az elhunytakat. A szövegek a középkori feliratokhoz képest hosszabbakká, látszólag tartalmasabbá válnak. Ez a látszólagos tartalmi bővülés azonban többnyire ugyanannak a kérdésnek - a halálnak és a lélek halál utáni életének - részletesebb kifejtéséből áll; a középkori feliratok ugyanezt a kérdést még néhány szóban vélték megválaszolhatónak. Az antik mitológia és a keresztény hit együttes megjelenése feszültséget szül, de azért nem kell benne ellentétet látnunk: a halál és az utolsó ítélet közti idő a keresztény számára is a lélek és a test különválásának ideje: ezen a ponton felvonulhatnak az antik gondolatok és képzetek. A szövegek egy része egyes szám első személyben íródott, az elhunytak nevében szól, haláluk után is megelevenítve őket. A halott így nem a földi világ statikus részének, hanem az örökkévalóság eleven, csak éppen fizikailag érzékelhetetlen alkotóelemének mutatkozik. A két világ nincs élesen elválasztva egymástól, mert bár nem érzékelhetjük a halottak testiségét, velük - az epitáfiumok személyes tartalmú és hangvételű szövegrészei által - akár napi kapcsolatban lehetünk. Az epitáfiumok így a földi lét és a túlvilág közötti kapocsként működnek: biztosítják a halott földi szférában való szellemi továbbélését, valamint az élők legalább részleges kapcsolatát az elköltözöttekkel, még a velük való párbeszédet is lehetővé téve. Jegyzetek 1 Ezek időrendben: Fabriczy testvérek epitáfiuma, 1628; csoltói Basó Katalin epitáfiuma, 1632; Dubniczay Rebekka epitáfiuma, 1632; Dubniczay Salome epitáfiuma, 1632; Gelitnik Jónás epitáfiuma, 1635; Nébeszt Bálint epitáfiuma, 1639; Vaxman Bertalan (Márton) epitáfiuma, 1639; Andreas Fabrycyus epitáfiuma, 1646; osgyáni Bakos II. Gábor halotti címere, 1666; Berzeviczy Bálint és Görgey Zsófia epitáfiuma, 1671; Pyernik Jakab és Coltus Dorottya epitáfiuma, 1677; Tőrék István és Scholtis Rosina epitáfiuma, 1699; lucskai Bánó Ferenc halotti címere, 1768; czenfalvi Zimmerman Mária epitáfiuma, 1769. (A nevek írásmódjánál mindig az epitáfiumon feltüntetett alakot tekintettük irányadónak.) 2 Az első csoportba a következő epitáfiumok tartoznak: Fabriczy-epitáfium, 1628; Dubniczay Salome epitáfiuma, 1632; Nébeszt-epitáfium, 1639; Vaxman-epitáfium, 1639; Tőrék-Scholtis-epitáfium, 1699. 3 Ilyen elemek a Gelitnik-epitáfiumon és a templom oltárán láthatóak; mindkét darab 1635-ben készült. A Gelitnik-epitáfium megfelelő helyén fáklyát tartó, az oltáron ugyanitt harsonázó angyalok vannak. 4 Ebbe a csoportba a következő epitáfiumok tartoznak: csoltói Basó-epitáfium, 1632; Dubniczay Rebekka epitáfiuma, 1632; Fabrycyus-epitáfium, 1646; Berzeviczy-Görgey-epitáfium, 1671. 5 Az ebbe a csoportba tartozó epitáfiumok: Bakos halotti címer, 1666; Bánó halotti címer, 1768; Zimmerman-epitáfium, 1769. 6 Ebbe a csoportba a Gelitnik-epitáfium (1636) és a Pyernik-epitáfium (1677) tartozik. 7 Az epitáfium tulajdonosát a szakirodalom egy része Gelitnik Jónásként, más része - például a szlovák ingó műemlékek topográfiája - Gelitnik Jánosként nevezi meg. Mivel az epitáfium középképe Jónás partra vetését ábrázolja, és mivel a feliratban „Ionae Gelitnik" szerepel, a tulajdonos neve kétségtelenül Gelitnik Jónás. * Bár van konzolon álló oltárfelépítmény is, mint például a necpáli (Turóc vármegye) Speculum JustificafmA yr %*ß