Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - SOÓS SÁNDOR: Sinran
úgy is emlegetik, mint „a nemzet templomát", amely az ezoterikus buddhizmus szemszögéből az egész császárság szellemi központja. 5 Nagy hírű mesterek, rendalapítók és tanítók egész sora kezdte meg itt pályafutását, vagy tanult és elmélkedett itt életének egy szakaszában. Rjónin, Eiszai, Dógen és Nicsiren, 6 hogy csak a legnagyobbakat említsük, mind e falak között sajátította el a Tan alapjait. 7 A buddhizmus tanrendszeréből természetesen főként a Mahájána 8 és a Vadzsrajána 9 szövegeit és gyakorlatait tanulmányozták, s ebből következik, hogy mindnyájan ismerték azokat a tanításokat, amelyek a Tiszta Föld iskolájának szövegeiben hagyományozódtak át. Amida - Amitábha Buddha kultusza Koreán át kínai közvetítéssel érkezett el Japánba, tulajdonképpen rögtön a buddhizmus átvételekor. O a Nyugati Paradicsom ura, az öt Osbuddha 10 egyike, aki a buddhizmus Nagy Szekér irányzatának egyik központi alakja. Az Amitábha név jelentése: Végtelen Fény, Határtalan Fény. 11 Mint a Nyugati Paradicsom Buddhája, még Bódhiszattvaként 12 fogadalmat tett, hogy minden hozzá fohászkodó lényt elvezet örök és múlhatatlan mennyországába. Bár alakját később úgy tekintették, mint a Sákjamuni Buddha idő feletti létmódját, 13 mint Istenség a korai buddhista szövegekben nem szerepel, és nem is ismerik a Kis Szekér 14 irányzatait követő országokban. 15 A köréje fonódó tanításokban iráni mazdaista, indiai védikus, keresztény és később Kínában taoista elemek szövődtek egybe. Különös érdekessége kultuszának, hogy a törekvők számára a Nyugati Paradicsomban való újjászületés mintegy a megvilágosodás célkitűzésének helyébe lép. A róla szóló tanítások három legfontosabbika a Mahá-Szukhávatí-vjúha-szútra, 16 az Amitábha-szútra 17 és a „Meditáció-szútra". 18 Ezek a művek, valamint számtalan kommentárjuk igen nagy népszerűségnek örvendett a japán mesterek körében. Sinran, aki szerpapként igen fontos szolgálatot látott el a templomban - a „nenbucu" varázsima állandó végzéséért volt felelős, mind a szövegekkel, mind a meditációs és imatechnikákkal behatóan megismerkedik. Kolostori életéről nem tudunk sokat, ezekről az évekről később nem árult el semmit. Az bizonyos, hogy feladatát kielégítően látta et, hiszen az igen szigorú elvárások szerint hamar elbocsátották és megbüntették azt a szerzetest, aki vétett vagy mulasztott valamiben. Amikor azután 1201-ben belekezdett egy száz napig tartó elvonulásba, 19 még nem tudhatta, hogy élete gyökeres fordulatot vesz: a kilencvenötödik nap éjjelén álmában megjelent előtte a japán buddhizmus mitikus alakja, Sótoku herceg, és az álomban elvezette Hónenhez, aki ekkortól lett mesterévé. Sótoku herceg (572-672) legendás alakká vált Japánban. Államférfi, régens, birodalomépítő és nagy tudású bölcs volt. O, mint a buddhizmus egyik fő meghonosítója a szigetországban, s persze maga is neves tudós, úgy élt a szerzetesi hagyományban, mint a Könyörületességből Alátekintő Bódhiszattva 20 testet öltése. Sinran Avalókitésvara képében látja meg a herceget, 21 aki mintegy felszólítja a buddhizmus megújítására. A látomás hatására elhagyja addigi életét, és az álomképben bemutatott mestere keresésére indul.
