Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: Az Imperium Romanum és az ókeresztények

Ja gondolat uándorútján sonlóan - a lunáris oldalt képviselték. Dido királynő a hőst, a héroszt, Aeneast feladatának és hivatásának teljesítésétől el akarta téríteni. E törekvése vért kívánt. Karthágó eleste azonban az alvilági misztériumok feletti győzelmet is jelentette. Ezért történt és történhetett meg a „nagy kegyetlenség", a város elpusztítása; és ezért volt engesztelhetetlen ellentét Karthágó és Róma között. b) Bacchanáliák Bár közismert Róma türelme a különféle vallások iránt, mégis azt tapasztaljuk, hogy e téren is vannak kivételek; ilyenek a bacchanáliák. Kr. e. 186-ban rendeletet adtak ki a bacchanáliák ellen:

15 Rómától ugyanis idegen minden olyan rítus, amely érzelmi megnyilatkozással, érzelmi kitöréssel jár. Az orgia jellegzetesen ilyen. Az extatikus állapot idegen a római mentalitástól, amely katonai fegyelemhez szokott. A fegyelem pedig a cselekvés aszkézise. Közismert a római hadseregben uralkodó keménység és szigor. c) Filozófusok Első hallásra talán érthetetlennek tűnik, hogy Róma időről időre kiűzi a filozófusokat. Nem műveletlenségből és barbárságból teszi, hanem azért, mert vannak olyan filozófusok, akik a lunáris, tellurikus és alvilági kultuszokat hirdetik: csupán ezeket űzi ki. Például ide tartozott a pythagoreus iskola és minden olyan irányzat, amelyik a reinkarnációt hirdette: tudjuk, hogy ez a hit tellurikus és alvilági kultuszokban van jelen. Ne felejtsük el, hogy Róma rosszabb dolognak tartotta a felforgató eszmék hirdetését, mint a lázadást. d) Az italikusok és a provinciák népei Róma egyik legsúlyosabb kérdése, hogy megadja-e nekik a polgárjogot. Ahhoz a vallási felfogáshoz, amelyet Róma magáénak vall, hozzátartozik a kaszt ismerete.

16 Az arisztokraták vagy optimaták megjelölés egyszerűen azt fejezi ki, hogy a „legjobbak". Az arisztos, optimus jelző a „jó" melléknév felsőfoka. Cato világosan tudtunkra adja, hogy ki az igazi optimata: a megbízható, hazája érdekében önfeláldozó, szilárd jellem. Szellemi, lelki szempontból nagy: neki kell kormányozni, hivatalt viselni. Róma úgy vélte, hogy a polgárjog kiterjesztése a vezető kaszt felhígulását, erkölcsi magatartásának, szigorú fegyelmének romlását eredményezheti. Eredményezte is. Ugyanebből a megfontolásból tiltották a patríciusok és a plebejusok közti házasságot is. Még elvi szinten sem vallották, hogy bárki bármilyen feladat elvégzésére alkalmas. A dekadencia jelének tartották a Lex Canuleia de conubio döntését Kr. e. 445-ben, hogy tudniillik plebejusok és patríciusok házasodhatnak egymással; vagy Caracalla döntését, a Constitutio Antoniniana kibocsátását Kr. u. 212-ben, amely a birodalom minden lakójának megadta a polgárjogot. Ezt megelőzően katonáskodás révén lehetett leginkább polgárjoghoz jutni. Aki becsületesen kitöltötte szolgálati idejét,

17 az a honesta missio bizonyságával polgárjogot kapott. E katonai szolgálat a maga szigorával beavatási rítusnak is tekinthető, amelynek véghezvitele jogosan emeli a jelöltet a beavatottak sorába. e) Keletről jövő vallások és misztériumok Róma ismerte az iniciációt mint az átmenet aktusát. De nem kedvelt semmiféle olyan rítust, amely a Nagy Anyát mint tellurikus istennőt tisztelte. A meghaló és szenvedő istenség szintén nem tartozott kedveltjei közé, mert távol állt tőle a szenve-